United States or Venezuela ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hermance mélyen, fájdalmasan sóhajtott föl, de nem felelt, mert természetszerüen azt kellett volna kérdeznie, ki ennek az oka, hogy ilyen botrányba belekeveredhetik oly név, mint az Eszthey? És Enyingi gyermekről is beszélt, kit Holcsi el akart venni anyjától, s azért gyilkolta meg a beteg asszonyt, rebegte halkan, elfogultan, pirba borult arczczal Bertalan gróf.

Budapest ujságjait nem tudom és tudod, hogy soha nem is törődtem azokkal. Még mindig álmodozással töltöd az időt? Az igazat megvallva, azt hittem, valamely szerelmi kaland szólított el Csetnekről. Csalódtál, mint a hogy találgatásainkban rendesen csalódni szoktunk. Ki-ki a maga szokása szerint... mondá Enyingi, élvezettel hajtva le a gyöngyöző pezsgőt.

Hogy Esztheyék hozzád akarják nőül adni Veronikát, azt az egész világ beszéli és látja, s élénk várakozással lesi, mikor lesz az eljegyzés. Most már értem, rebegte halkan Jakab, gondolatokba merülve, s megindultak együtt a hosszú utczában és néhány perczig szó nélkül mentek egymás mellett. Valami kellemetlenséged volt Hermance grófnővel? kérdé aztán Enyingi. Halálsápadtan léptél ki a palotából.

Te azt nem tudod, hogy Dóziát ő neveltette három éves korától, s mindaddig gondoskodott róla, míg az titkon eltávozott anyai szárnyai alól, s Holcsiéknál keresett és talált otthont. Valami összeköttetésben áll ő Dóziával, vagy rokona neki? kérdé csodálkozva Enyingi. Azt nem tudom.

Utja közben egy barátjával, Enyingi Loránd gróffal találkozott, kit ő még Csetneken hagyott a vadászó társaságban, s csodálkozva látta a fővárosban létét. Vége a vadászatnak, mondá az, Jakab kérdő pillantására válaszolva. Mindenki elment, s holnap érkezik Veronika grófnő, ki távozásod után, azt hiszem, nagyon rosszul mulatott. Ez csak képzelődés!

Arra nem is gondoltam, más okaim vannak arra, hogy te szerepelj a birtokvételnél és kérlek, ne szólj utazásunkról senkinek. Hallgatni fogok róla, viszonzá Enyingi, kinek kiváncsisága a legmagasabb fokig föl volt csigázva.

Jakab gróf, bár kissé távolabb állva a beszélőktől, feszülten figyelt az ügyvéd szavaira. És hova megy ő az őszre, ha Lamberth kisasszony visszatér a városba? kérdé Enyingi. Hol van ő tulajdonképpen otthon? Azt nem tudom, viszonzá kitérve az ügyvéd.

Oly nagyon szereted? kérdé önkéntelen sóhajjal Enyingi, ki azonban tudta, ismerve barátját, hogy az úgy tud szeretni, mi már a mai korban majdnem hihetetlen. Életemhez van forrva ez a szerelem, viszonzá szenvedélyes föllobbanással a kérdett. Ma még elmegyek Esztheyékhez, s holnap tudatom veled mindazt, a mit ott Dóziáról hallok.

A ház régiségét mutatták a buja folyondárok, melyek hosszú évek során egészen befedték a falakat, s a sötétzöld, széles levelek közül különös ellentéttel emelkedett ki a vörös tető. Az ablakok hosszúk és keskenyek voltak s mintegy belevágva látszottak lenni a folyondárokba, míg az ajtó és ablakrámákat zöldes moha köríté. Régen nem lakik itt senki? kérdé Enyingi.

Utolsó előtti fejezetünkben említettük, hogy Kardos detektiv jelentette magát Oroszlay Jakabnál, s midőn belépett, a házi urat és Enyingi grófot együtt találta. Hoz valami hírt, Kardos, éppen magáról beszéltünk, s mindketten érthetetlennek találtuk, hogy oly hosszú idő óta nem ad hírt magáról. Oh, gróf úr, azóta nagyon messze jártam, viszonzá hamis mosolylyal a detektiv.