United States or Belarus ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nekem is voltak álmaim, kecsegtető reményeim, de le tudok azokról mondani, talán azért, mert le kell mondanom, de nem fájdalommal, nem keserüséggel teszem, mert tudom, hogy egy mást, sőt két embert teszek boldoggá, kik már csak azért is érdemesek egymásra, mert szerelmük erős, forró és kölcsönös, áldozatokat kiván s azt mindketten teljes hévvel, erővel, elhatározással készülnek hozni.

Arcára újra kiült a nyugalom derültsége, mikor fölpillantott. A macedóniai még mindig ott ült a lépcsőn és köpenye alól előhúzott kurta kardjával valamit vésett a csikorgó márványba. Előrehajolva térdelt, kardját két kézre fogva s az izzadságcseppek odahullottak homlokáról elébe, a fehér kőre.

Enyingi az ügyvédhez fordulva kérdé: Engedje meg, ügyvéd úr, hogy megkérdezzem, miféle összeköttetésben áll kegyed azzal a két ifjú hölgygyel, kiket házában láttunk? Az egyik, Lamberth Klára, gyámleányom, kiről, árva lévén, én gondoskodom, viszonzá láthatóan kellemetlenül érintve a kérdett. A másiknak Pármai Teodózia a neve s gyámleányomnak barátnője, ki meghivta őt magához a nyári hónapokra.

Hisz' a házasságunk szerelmi házasság volt, egyetlen bárányfelhőcske nélkül az egünkön. Hát 'iszen szeretett. Valahogy józanul, okosan, finoman, diszkréten; válogass, kérlek, ezekben a körülírásokban, amelyek mindegyike kétségbeejtheti a nagyon szerelmes férfit. A feleségem akkor csókolt meg, amikor akartam, de csak akkor. Megölelt, ha kivántam; de magától sohasem fúrta magát a két karom közé.

A két volt jóbarát pár pillanatig kihívó tekintettel méregette egymást. Mit kívánsz cserébe e levélért? kérdé benső izgalomtól vibráló hangon. Semmit! Menj és többé ne kerülj szemeim elé! Nem ismerjük egymást!... volt a hideg, engesztelhetetlen válasz. Utolsó szavad ez? Bornemissza felelet helyett néma megvetéssel fordult el tőle. Jer, kedveltem!

Két óra után egy kis commotiót csinálok; bár nem tudom, hogy a nagy Széchenyi tett-e e részben némi engedményeket? de én bizony délután egy pár óráig nem ülök le dolgozni.

Még koporsóba is én töttem, mert a konstábler rabokkal gyütt érte, az a sok rab közül egy se merte mögfogni, attul féltek, hogy mögharapja űket. No aztán ezért öt forint jár, úgy-e? Annyi. No az én öt pöngőm még ma is csak gyün, pedig ennek mán két esztendeje. Megint más szól a beszédbe: Hát pedig Pestön kifizetik. Neköm is kifizették.

Most már ágyba lehetett fektetni, nem ellenkezett, nem tudta, mi történik vele; orvost is hívhattak beteg ágyához, de ez csak fejét csóválta s nem rendelhetett számára egyebet, mint a legnagyobb nyugalmat. Két gyermeke folytonosan mellette ült s irtózva, borzongva hallgatta a kapcsolat nélküli, szörnyű beszédeket, melyekben a láz utat tört magának a beteg ajkain.

Közönséges, újabb képződésű, sziklabarlang volt ez is, mint az erdei barlangok általában. Bejárata két szűken összehajló szikla közt medvének való, benn azonban eléggé tágas és ami száraz. Az ilyen helyen szokásos nyiroknak sehol semmi nyoma. Ez volt az egyetlen érdekesség, ami megragadta figyelmemet.

Ha vendégeket hívunk neved napjára és meg akarjuk ünnepelni házasságunk évfordulóját, mondá Klára férjének, mintegy két héttel Sándor napja előtt, előbb látogatásokat kell tennünk. Látogatásokat? Hol? kérdé Sándor, csaknem megriadva.