United States or Northern Mariana Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hazugság, nem lehet más! Tudom már, kitől kérjek magyarázatot. Jer velem, folytatá, ismét megragadva apja karját s lesietett vele a lépcsőn. Hova megyünk? kérdé Atlasz úr aggódva. Menjünk, menjünk! sürgeté Sándor izgatottan, mintha nem is hallotta volna apja kérdését. Atlasz úr nem mert többet szólni s néma rettegéssel haladt fia mellett.

Ki tudja mire nem vezették volna a szerelmes házas párt és harag, ha épen Jeszid Murza nem érkezett volna vissza; a tatár Judith felé fordulván, mondá: Téged Abdul khán méltóztatott, mint szolgálót kedveséhez fogadni; s azért míg haza érkezünk, Szirmay Ilona mellett fogsz maradni, de gondold meg, hogy zsákmányom vagy, és a szerint viseld magadat. Most jer velem a herczeghez.

Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol a levél volt. E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig elsietett onnan. , hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer csak be hozzám! A te számodra van itt valami. José fogcsikorgatva követte.

Nem adeptus, nem tanítvány, de mindenekben társam, alteregom leszel, te jelekben jött, kiválasztottja a szent tudománynak! Szívből üdvözöllek e falak között, te régen várt, kedves vendég! Jer, szobádba vezetlek és pihend ki magadat! szólott karonfogva a vendéget és felvéve a karosgyertyatartót, útközben felzörgette az öreg Ivánt és megparancsolá, hogy sietve készítsen egy kupa fűszeres melegbort.

Ah, ha szavaimmal s akaratom erejével idézni tudnék, hívnálak, kényszerítenélek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? Jer, segíts! kiáltá oly hangosan, hogy maga is visszadöbbent a saját hangjától, oly visszhangosan, oly idegenül zúgott végig a boltozatos helyiségen, az éj magányos csendjében.

Ki írta ezt a levelet? kérdé Sándor rekedten. Alá van írva a neve, felelt Atlasz úr félénken. Jer velem, mondá Sándor, megragadva apja kezét és az ajtó felé vonta. De a mint a tornáczra léptek, megállt, mintha más jutott volna eszébe. Melle erősen zihált, homlokán kiütött az izzadság. Nem, nem hozzá, mormogott, mintegy magához beszélve. Előbb világosság kell, meggyőződést akarok.

Jer velem, szegény beteg atyámhoz; hadd lásson, hadd ismerjen meg téged igazán, hadd adja vissza életét a te áldott hangod! Megragadta neje karját, erősen magához szorította s gyors léptekkel apja szobája felé sietett vele. A szobában csend volt. Eveline a sok virrasztástól elbágyadva elaludt a pamlagon s az ajtó nyilására sem ébredt föl. Sándor az ágyhoz vezette nejét.