United States or Croatia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Jer velem, szegény beteg atyámhoz; hadd lásson, hadd ismerjen meg téged igazán, hadd adja vissza életét a te áldott hangod! Megragadta neje karját, erősen magához szorította s gyors léptekkel apja szobája felé sietett vele. A szobában csend volt. Eveline a sok virrasztástól elbágyadva elaludt a pamlagon s az ajtó nyilására sem ébredt föl. Sándor az ágyhoz vezette nejét.
Látja, sóhajtott az öreg kőfaragó bánatosan, így vélekednek önről a modern művészek általában. Nem értek a szobrászathoz? kérdezte ijedten Dömötör és megragadta az ifjú esztéta kabátját. Nem mondtam, védekezett amaz. Ért ön biz a mintázáshoz.
Itt a váll-lapocka és a kulcscsont, ott a vállcsont és a csipő, fentebb a gerinc-oszlop s a koponya, mindegyik a maga izületeivel, domborodásával és mélyedésével, magyarázta felbőszülve a művész és megragadta a fiatal esztéta gallérját, maga elé állította, megpörgette, kiegyenesítette és sovány testén rendre kimutatta, megtapogatta, kirajzolta hatalmas bütykös ujjával az emlitett domborodásokat és mélyedéseket.
Senki sincs itt, ne félj; gyere vissza! suttogták még a lombok is a férfi esdeklő hivásával. Ne zaklass, nem megyek. Úgy sem megyek. Ha így hagysz el baj lesz, meglátod. Legyen eszed; isten áldjon meg Bandi... A férfi mellette termett és megragadta a kezét. Addig el nem engedlek. Nézz meg jól és lásd mi van bennem. Ha meg nem csókolsz, ha egyetlenegyszer, egy picit meg nem csókolsz...
Dózia! kiáltott föl Hermance meglepetve, mert e perczben egészen más alak állt előtte, mint kit utolsó ittlétekor látott egy hónap előtt. Annak komor, daczos, sötét tekintetű arcza elhatározottságot mutatott, s a grófné fölugorva helyéről, hozzá futott, és megragadta lefüggő hideg kezeit. A leány nevének hallatára zokogásban tört ki és gyorsan elvonva a grófnétól kezét, azt arczára tapasztá.
Igaz, de nem ennyit. Néhány percnyi hallgatás után Regina ismét megszólalt. Hány óra lehet? Fél kilenc felé jár. Borzasztó... A villám lecsapott. Rettenetes recsegés rázta meg a levegőt s mintha a föld is megingott volna... Regina belém kapaszkodott és megragadta a vállamat.
Az őrjöngő képzelem, mely mindig résen állt, egyszerre megragadta lelkét, s úgy érezte, mintha valami láthatatlan daemon vállára hajolnék s izzó lehelletével fülébe súgná: vigyázz, őt keresi, reá akar találni. Hol? felelt nevetve Klára. Azoknál, a kiket meg akarunk hívni. Máskép akár sértésnek vehetik a meghívást, s joggal megtehetik, hogy el sem jönnek.
Még csak azon törte a fejét, kezet nyújtson-e a festőnek s nem lesz ez részéről túlságos leereszkedés, midőn Boglár úr megragadta mindkét kezét, erősen megrázta, s azután átölelve vállát és barátságosan rá támaszkodva, megindult vele a kastély felé, hová János már felvitte a málnákat. A leány hallgatva ment atyja mellett.
Sokáig tartott, mig annyira mentek, hogy a férfi beszélt is arról, a miről eddig csak gondolkozni mertek. De én nem tudok majd maga nélkül élni tört ki egyszer belőle s megragadta a leány kezét. A leány csak nézett és mosolygott a nagyon szerelmes szüzek tiszta, boldog mosolygásával s folydogálni kezdtek szeméből a könyek.
A Nap Szava
Mások Keresik