United States or Guinea-Bissau ? Vote for the TOP Country of the Week !
Innen kezdve már ismerik a dolgot a nagyságos urak. Nem védelmezni akarom én magam azzal, a mit elmondtam idáig, csak éppen azt akartam elérni, hogy tudja meg a törvény, miről van szó. Egy délután, ott meg is van irva az irásokban, hogy mikor, én már nem emlékszem tisztán vissza, éppen nagyon tréfás kedvökben voltak a mészáros legények.
Vasárnap délután lévén, a tejfelesképű szónokot hallgatja is vagy kétszáz ember a vásárpiacon. Ha valamely élelmes vándorkereskedő fehér cserkesz sipkát nyom a fejébe, hozzá piros színű bundát ölt nyárderékon s mint »muszka« árulja a világ legjobb kaszakövét, amely »a szibériai bányákban találtatódik«, annak is van ekkora hallgatása.
Annál inkább észrevette Atlasz úr, s nagyon jókedvű volt, és midőn késő délután az új szomszédok a jó ebéd fölemelő hangulatában s a mielőbbi viszontlátás ígérete mellett búcsút vettek, Atlasz úr, ki őket kocsijokhoz kisérte Sándorral, fölfelé haladva a lépcsőn, nem győzte eléggé magasztaló szavakkal dicsőítni a fiatal özvegy gazdagságát, finom modorát, jó nevelését, ragyogó szépségét, s csintalan kacsintással kérdé fiától, hogy hát mit tart róla?
Eközben végiggondolta az öreg pár életét és magában titkon sóhajtotta: ti szegények! Márciusi délután volt s négy óra mulhatott. A nap előtt egy egy bujdosó felhő váltott át, de csak annál ragyogóbbnak tetszett utána a meg megujuló verőfény.
Két óra után egy kis commotiót csinálok; bár nem tudom, hogy a nagy Széchenyi tett-e e részben némi engedményeket? de én bizony délután egy pár óráig nem ülök le dolgozni.
Bizonyosan elfogták valahol a komák. Itthon ugyis hideg a konyha, mert a tilogus nagy diétát rendelt a betegség ellen. Nem tesz semmit, monda 0.... Én már hozzá vagyok szokva, mint afféle vadász ember, hogy csak este ebédelek, s ott maradt a kanapén rendületlenül s tartotta discursussal biróné asszonyomat. Délután is lett, este is lett. 0.... csak nem mozdult a helyéből, se biró uram a padlásról.
Aztán elmondta, hogy ő most beszélt a török szultánnal Pesten, a hol annak magának van egy kávéháza, a hová minden délután lejár azon a gőzsiklón, a mit a Széchenyi Ödön csinált neki Konstantinápolybul Pestig fekete kávéra, amit én is ittam már egyszer.
Nem, de hát mit akarsz? Csak hallgatózzál majd az ajtó előtt. Ne nyiss be mindjárt. Jó, jó. Délután szemmel tartotta egymást a két asszony.
A szép barnasárga az igen szép, azonban bármit beszéljünk, a piros meggyszínű a legelőbbvaló. Igy azután már lehet menni a polgári bormérőbe. Mert ez a rendes hely. Délelőtt a templom, délben az otthon, délután pedig a csöndes, mindössze egy-egy szobás polgári bormérések, amelyekbe a maguk csendes vasárnap délutáni közönségén felül több ember már nem is férne be.
Persze hogy apámhoz ment s beszámolt neki a meglepetéssel. Délután a mama háromszor is elsétált a mühely ablaka alatt s fölpislogott, másnap meg apám jött, s rám se nézve, valami könyvekről tárgyalt Rubinnal. Elment s hirtelen megint visszajött és másik aranyozást kivánt az egyik könyv sarkára. Ezen jól mulattam. Lesz szegénynek otthon jó dolga. Majd ad neki a mama könyvkötészetet.
A Nap Szava