United States or Nauru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Árokszállás megtelik mynheer-ekkel, a nőegylet bálja után, itt, a szeparéban, a leglármasabb urak hollandi nyelven fogják énekelni, hogy: „nem kell nekem rántotta, csak az, aki rántotta!", mi pedig elhuzatjuk nekik, hogy: „Hires város az alföldön Rotterdam!" Ne tedd magad előttem. Te ugyanazt akarod, amit én akartam. Csakhogy te okosabban csinálod a dolgot. Úgy, ahogy a szinházban szokták.
A grófnétól akartam megkérdezni, kik voltak szüleim, miután ő anyámat ismerte. Ki volt atyám? Azt nem tudom, viszonzá gyorsan, majdnem ijedten Hermance. Anyádat csak egyszer láttam, ki akkor már özvegy volt, s oly beteg, hogy alig tudott beszélni. És miért kérte föl ő grófnét arra, hogy rólam gondoskodjék, ha egészen idegen volt rá nézve?
Nekem ugyan semmi válaszoltam szinte nyersen, pedig egészen bizonyos, hogy nyugodt választ akartam adni. Regina egy pillanatig szótlanul vizsgált, azután olyan hangon, mint ahogy az álmos gyereket szokta biztatni a dajka, ezt mondotta: Holnapig lecsendesedel és megint minden jó lesz...
Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol a levél volt. E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig elsietett onnan. Jó, hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer csak be hozzám! A te számodra van itt valami. José fogcsikorgatva követte.
Hajdu Dávidné vagyok. Ugy berontottam tisztelendő urhoz, mint egy fergeteg. Dehogy, dehogy... Hanem egy kérdésem van s ma már nem akartam tovább halogatni... Hát hirtelen felkészültem s itt vagyok. Nyolcz éve vagyok asszony. Négy gyermekem van.
Én hallani akartam tőled, erről a te fukar kis szájadról, hogy szeretsz; hogy nagyon, de nagyon szeretsz; épp úgy, ahogy én téged.
Neveltetni akartam, gondoskodni róla és férjhez adni gazdag hozománynyal. Az ügyvéd pár pillanatig hallgatott, mintha mély gondolatokba volna merűlve, azután kérdé: És gróf úr ama névtelen levél vétele után az eltünt gyermekre gondolt? Természetesen, mi másra czélozhatott volna az? Az kérdés, valamint az is, nem akar-e az valami zsarolás lenni, mondá figyelmeztetőleg az ügyvéd.
Tudom, tudom, önt csak a művészet terén szabad összehasonlítani a cinquecento legnagyobbjaival, bókolt szaporán a kapitány én csak azt akartam illusztrálni, hogy a művész az más, mint a közönséges halandó. Ami pedig az egyszerű munkásasszonyt illeti, Istenem, ezt csak bizzuk Erosz és Afrodité kifürkészhetetlen akaratára.
Nem azért kerestem föl őt, de tudni akartam, van-e neki arról fogalma, hogy Dózia hova lett, miután Tornyosról, sőt Budapestről is eltünt? Dózia eltünt? kiáltott föl bámulva Enyingi, s mikor történt az?
Kinyitotta a szemét, rámmeredt és nyöszörgött... De fölismert. Tehát, hála istennek, öntudatnál volt. Egy pillanat alatt megszabadítottam kötelékeitől, leültettem az oszlop alá a fűbe, megsimogattam a fejét és pár csepp rumot akartam önteni a szájába. De azt remegő kézzel elhárította. Nem kell... rebegte alig érthetően.
A Nap Szava