United States or Denmark ? Vote for the TOP Country of the Week !
Lehengerítteté tehát felülről az elvált köveket, melyek egymásra halmozva az utat elzárák, s földdel és galyakkal kitömetve elég erős falat képeztek bármily támadás ellen.
Türelemmel rakosgatja egymásra a krajczárokat s nem veszi számba a velük járó lábrúgásokat és oldalba döféseket. Arra a nyirkos falra láthatatlan tündérkézzel föl van írva, hogy a krajczárokból forintok, százak, ezrek, milliók lesznek, s akkor majd megjő a tisztelet is, mely után oly epedve szomjúhozik lelke.
A mikor még egyre halmozta egymásra a sok utasítást az öcscse, szembe került vele a pudli mögé s lihegve, kinban könyörgött neki a szemével, hogy siessen. Az ifjabb Glubovitz pillantása párszor bosszankodva siklott rajta végig, de végre is méregbe jött a gazda s csunyán lehordta az okvetetlenkedő vén fiút. Eredj a pokolba! Hagyj nekem békét!
Olyan nyugtalanitó, olyan gyanus nekem, ha a tájak igy emlékeztetnek egymásra. Követnek mint egy álarcos ember. Ez a virágzó cseresznyefa, meg ez a ferde barackfa is olyan ismerős. Ez talán valami üldözési mánia. Nem? Kihúzzák éjjel hosszú görbe gyökereiket és utánam jönnek. Minden lélekben van néhány tájkép. Az ember csak azokat látja. Ami kivül van, az csak felidézi.
Aztán visszaültek az asztalhoz és sokáig hallgatva bámultak egymásra. Furcsa, hogy te itt vagy. Mondta később a szobaur. Mért? Mert több mint egy esztendeje, hogy nem láttuk egymást és furcsa, hogy valaki máshol is lehet, mint ahol az ember megismerte. Mintha kivágnám egy németalföldi szobából a figurákat és egy olasz tájképbe raknám. Te nekem egy vászonra voltál festve Párissal. Igen.
Ujra fölállott várta, a mig odaérnek, hogy keresztülgázolnak majd ezen a semmin, valami rongy parasztnak az összelopkodott korlátján... egy pillanatig azt is látta, hogyan buknak egymásra a kocsi előtt a lovak s aztán ő is beesett közéjük.
Az ön művészete már befejezte létjogosultságát a renaissance nagy architektonikus és imitativ ügyeskedéseivel. Ezzel végeztünk. Dömötör és Piacella Virgil, az öreg szobrász és a vén sirkőgyáros, szomorúan egymásra pillantgattak, mintha bocsánatot akartak volna kérni egymástól, hogy az üzlet megkötése elé ily megcáfolhatatlan dokumentumok tornyosultak.
Nekem is voltak álmaim, kecsegtető reményeim, de le tudok azokról mondani, talán azért, mert le kell mondanom, de nem fájdalommal, nem keserüséggel teszem, mert tudom, hogy egy mást, sőt két embert teszek boldoggá, kik már csak azért is érdemesek egymásra, mert szerelmük erős, forró és kölcsönös, áldozatokat kiván s azt mindketten teljes hévvel, erővel, elhatározással készülnek hozni.
Az egyik a pszichózis körébe tartozik: Nóra és én megtaláltuk egymást, mint ahogy egymásra bukkannak Hermes és Afrodité. Mi vagyunk az a két félember, akik Aristophanes szerint az irigy istenek beavatkozása előtt nemcsak lelkileg, de testileg is egyek voltunk s azóta a századok sorozatán a reinkarnációk átváltozásain keresztül folyton-folyvást egymást hajszoljuk őrjöngő epekedéssel.
Az egymásra boruló mohos, sötétbarna, helyenkint vörhenyes sziklák alatt majdnem az volt a benyomásom, mintha valamely öreg templom méltóságos boltívei alatt állanék, a hegy belsejéből előtörő patak moraja pedig az ájtatos hívek egyhangú moraja, ima közben... Úgy, ahogy az a mi szép öreg református templomunkban lenni szokott. Hát ez igazán szép hely...
A Nap Szava
Mások Keresik