United States or Faroe Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Én ur vagyok, kérem. Nem boltos. Engem megöl a piszok. Tessék elhinni. Valami különöset gondoltam, mondta egy fiatal ember a másiknak s mosolygott. Olyan formán azonban, hogy elgondolkozott a mellett s látszott a szemein, hogy nem mulatságos az, amit különösnek mondott. Éppen csak vértezte magát a mosolygással az ellen, hogy a másik esetleg kineveti. Gyere, neked mondom el először. Elhuzódtak.
Megosztoztak a gyereken békességgel s egyik sem irigykedett nagyon, ha a másiknak véletlenül több jutott belőle. Csak azon lázadtak föl, ha részt kért belőle magának a régi gyerek is. Pedig ez is megesett. Egy reggel a bölcső mellett találták a fiut. Szintelen szemeivel rábámult a gyermek mosolygós arczára, éppen a mikor ébredt.
Az első homloklövést kapott és szörnyethalt abban a pillanatban, a másiknak tüdejét fúrta keresztül a golyó és átüthette a szív alsó pitvarát is. Ez még élt néhány pillanatig, míg a rohamos vérömlés meg nem fullasztotta. Vadászember ezeket a biztos tüneteket mind ismeri az elejtett állatokon. Az ember pedig épen úgy hal meg, mint az állat...
Egyiknek óhajtani, másiknak messze távolban akarni kell, hogy összejöjjetek. Mikor keressétek, mikor találjátok meg a nagy titkot, erre én, Hermes Trismegistos, a nagy, az alchymia felkentje, a nagy titkok tudója, azt mondom: Kettő egyben, egy a háromban adja az oszthatatlan hetesszámot.
Pedig csak ötvenöt éves volt! De hát régen letette a tollat. A mi regula, legyen regula: Holtig a hámban kell maradni. Mikszáth Kálmán. Per varios casus, per tot discrimina rerum. Virgil Első kiadása megjelent 1836-ban. Melyben a történet egyik hőse a másiknak, s nem sokára a harmadik mindkettejeknek illendő tiszteletét megteszi, és más egyéb dolgok előfordulnak.
Piczi karjaival hadonászott, megmarkolta az ágy deszkáját és rázta, hogy majd leszakadt alatta a nyoszolya s lassan-lassan halt ki belőle a hang. A doktorasszony vállat vont s némileg aggodalmasan suttogott a másiknak. Nem tűri, nem hogy használjon. A szegény asszony szemeiből kicsordult a könny, a földhöz csapta és az agyagba taposta a szakajtórongyot.
Egyik a másiknak kínálta az üveget. Az asszony biztatta őket: no még egygyel. Majd máskor, szabadkoztak. Mikor? kérdezte ravaszul a csárdás. A gulyás rántott egyet a vállán. Majd tán a jövő héten, mondta, a bajusza helyét pödörgetve. A csikós a másik oldalára lódította a szűrét. úgy vágta oda foghegyről: Nem veszünk össze ezen; iszen egy dajkálóanyánk volt. A csárdás gyanakodva nézte őket.
Melyben a történet egyik hőse a másiknak, s nem sokára a harmadik mindkettejeknek illendő
A Nap Szava
Mások Keresik