United States or Denmark ? Vote for the TOP Country of the Week !
Választ látszott várni zűrzavaros beszédére, mert ismét rám meresztette a tekintetét. Azonban mit mondhattam neki? Az igazságot? Azt saját szemeivel is láthatja, ha a romokban heverő tanya felé néz. Egyebet pedig ugyan mit mondhatok? Jobb lesz másfelé kanyarodni ezzel a diskurzussal. Aztán hol bujkált maga, kis leány itt az erdőben, hogy senki se látta? A nagy barlangban. Van itt olyan is? Van.
Csak be ne idézzék Dóziát a törvényszékre tanunak, mondá izgatottan Oroszlay, borzasztó volna annak a szegény kis leánynak ott megjelenni. Nem hiszem, hogy elkerülhesse, mert az utolsó évet Holcsi közvetetlen közelében tölté, s okvetetlen ki fogják hallgatni annak életmódjáról. Jakab grófot levertté tette ez a gondolat. Járt-kelt a terem szőnyegén, mialatt barátja folyton szemeivel kisérte.
Oh, nézd csak ezeket a gyönyörű gyikokat a kövek közt. Akkor a hölgy a pince-falhoz szaladt és egy gyikot akart fogni. De nem tudott. Aztán Kálmán ágya szélére ült és azt mondta: Igértem, hogy mesélni fogok magának. Meséljek az üvegszivü királylányról? Igen. Meséljen sugta Kálmán. Akkor a hölgy nagy kék szemeivel felbámult a görbe háztetőre, melyen egy összedűlt kémény téglái hevertek.
Ha útjába egy szép asszonyi figura akadt, mindjárt az Odyssea valamelyik női alakja jutott az eszébe s mire leért a Dunapartra, az elevátorok és közraktárak tájékára, a járókelők közül két szép Kalypsot, egy formás Kirkét, egy tucat apró tengeri szörnyeteget, három-négy hórihorgas phaeák hajóslegényt és néhány karcsú Nereidát mintázott le a szemeivel.
Halavány volt, tanácstalanul nézett végig a sok ember feje fölött s mikor a tömeg a falhoz szorította, ujra visszament az udvarba, a nélkül, hogy valamit rendelkezett volna. A tömeg zugott, csak a legközelebb állók szavát lehetett kivenni. Egy öreg, kis szürke ember állott az első sorban, élénk szemeivel jobbra-balra nézett s menekülni szeretett volna.
Ne olyan mohón, Regina, intettem oly nyájassággal, amennyi csak hangomtól kitelt, hadd lássa, hogy ismét a régi testvéri indulattal vagyok iránta ráérsz, van elég. Éhes vagyok... válaszolta mentegetődzve, inkább a szemeivel.
A leány megnyugodott s nedves, siró szemeivel bizalommal nézett fel reá. Meghaltam volna, ha nem lett volna itt, mondta hálás, megindult hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind a két kezével egyszerre ragadta meg a férfi karját s csak a fejével mutatott be a szobába, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Szótlanul, lélegzetüket is visszafojtva várták, hogy mi lesz,
Megosztoztak a gyereken békességgel s egyik sem irigykedett nagyon, ha a másiknak véletlenül több jutott belőle. Csak azon lázadtak föl, ha részt kért belőle magának a régi gyerek is. Pedig ez is megesett. Egy reggel a bölcső mellett találták a fiut. Szintelen szemeivel rábámult a gyermek mosolygós arczára, éppen a mikor ébredt.
A leány nem adott választ, hanem a patak felé kutatott, előrenyujtott nyakkal kutatta végig apró, hunyorgó szemeivel a füves partot s e művelet közben elégedetlenül rázogatta fejét. Majd gyorsan felém fordult és nyugtalanul kérdezte: Hova lett innen az... Az? Igen, az... mert nincs itt. Utazik. Csak nem...
A Nap Szava
Mások Keresik