United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azt tudom, hogy ki vezetett az intézetbe, de akkor csak hat éves voltam, s azelőtti emlékeim elmosódtak, viszonzá szorongva a leányka és szép szemének egy bájos, kérő pillantása kifejezé azt az óhajtását, hogy ne folytassák a megkezdett beszédtárgyat. És Oroszlay megérté őt.
Amaz holtra rémült Accolti Bernát és Fregora Constanza asszony, Macchiavelli és Aretino körmönfont, szellemes és finom élcelődéseitől, a tonus emelkedettségétől, az evés, tánc és zenélés eleganciájától, a társasági illemszabályoktól és a csiszolt erkölcsök számtalan tilalomfájától; Dömötör János pedig, aki ösztöndíjai, sikerei, bőven hulló honoráriumai révén a Hellmer-iskola legjobb társaságába keveredett, színházba és éjjeli mulatóhelyekre, a Práterbe és bádeni kirándulásokra vetődött, szép kétszobás lakásban lakott, reggelijét tükrös-márványos, freskós, bronzportálés kávéházban költötte el, szívdobogva, ijedt lélekkel ténfergett az új környezet kényelmetlen és kimért szokásai között.
Egy részök tüstént fölfegyverkezett, s városi, falusi emberekkel és vármegyehajdukkal egyesülvén, valami ezer emberből állhatott, ez Nagybányán maradt Babocsay vezérlése alatt. Ez az egész vármegyében tisztelt férfiú ötven éves lehetett, de alig vala esztendei száma rajta észrevehető, hírét és tekintetét még a szabadságháborúban szerezte.
A napokban a magyar szinészet egy nyolczvanhárom éves veteránját temették el, az uttörők elsejét, az öreg Balogh Istvánt, a ki hiven és lelkesedéssel szolgálta a szinügyet minden sanyaru időben, jutalmat nem keresve s a számos nyomoruságot vig kedélylyel fogadva el. A század első felében mint direktor dajkálta a még pólyás csecsemőt: a nemzeti szinészetet.
Ez lehetetlen! Lamberth Klára itt van házamban, nem mint növendék, mert már húsz éves, de gyámja kért, hogy pár hónapig itt maradhasson, mialatt társalkodónőt szerez neki, s birtokára küldi, mert gazdag árva leány, nincs senkije... De az nem nyujthatott Dóziának segédkezet a távozásra. Nem, azt nem hiszem. És még is úgy kell lenni. Dózia ugyanezeket beszélte róla, de vezetéknevét nem mondta meg.
Dózia akkor még igen kis gyermek volt, alig három éves, s midőn anyja meghalt, én gondoskodtam róla és falun egy mesterember-családnál helyeztem el, hol alig volt egy évig. Egy napon Obrenné keresett föl s pártfogásomat kérte. Mire nézve?
Sajnáltam azt a szegény, elhagyatott nőt, nemcsak azért, mert jövője huszonhat éves korában föl volt dúlva, megsemmisítve, de leginkább ama helyzet miatt, hogy Holcsi őt körmei közé kaparította.
Egy húsz éves, gazdag és független leány, ki, mint mondtam, nem mint növendék volt az intézetben, de gyámja nem tudta hova elhelyezni, miután kilépett a zárdából s Obrennét kérte meg, hogy néhány hónapig nála maradhasson. A szünidőkig terjed ottléte s akkor hazamegy birtokára, falura, szabad lesz és él tetszése szerint.
Így: szeretem, hogy szófogadó. Nos, hát ismerkedjünk. Esküszöm, kisasszony, hogy a tiszteletlenség eszem ágában se volt. Mi kisvárosiak ... Hagyjuk ezt, ezen már túl vagyunk. S nem is vagyok kiváncsi rá, mekkorát tud hazudni. Térjünk a dologra. Tehát: engem Haller Lolának hívnak, tizennyolc éves multam ... Ha akaratlanul, rá is szolgáltam a haragjára ... haragjokra ...
Ne feledjétek a tanácsomat: lehetőleg huzódjatok vissza a fölösleges ismeretségektől; az efféle órákat rabol el a tanulási időtökből, s a reklám meg a baráti tapsok sohase érnek annyit, mint amennyibe a megszerzésök kerül. Te okos leány vagy s meg tudod érteni, hogy nektek másképpen kell élnetek, mint a többi tizenhét-tizennyolc éves leánynak, akiknek egyetlen menedéke: a reménybeli férj.
A Nap Szava
Mások Keresik