United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
Szegény fiú, egészen ki van merülve és halálsápadt a megfeszített virrasztástól! A tűz pompásan ég, bizonyára csak most nyomta el az álom! Ezek az érzékeny s némileg aggodalmasan hangzó szavak ébresztették fel reggel és alig akarta elhinni, hogy rideg mesterének a szájából hangzanak. Pedig hát ez állt előtte. Lásd, lásd! Túlságosan megerőlteted magad! Pihenned is kell, kedveltem!
Tudom, hogy idegen világ az, a miben élek, de megmagyaráztam, hogy én a gyöngeségemben csak akkor kaphatok valami kis erőre, ha nem engedem kizavarni magamat a hitemből. S tessék elhinni, hogy hiányos a könyv. Nem mondom én azt, hogy azért lett beteg az uram, mert csak azt az egy sort imádkoztam érte, de talán azért is . S azóta én már ki is okoskodtam.
Néha, ha egy-egy félórára szabadságot adott magának s ott hagyta a könyveit, kaczagva, jókedvüen, pajtáskodtak el egymással. A fiu azonban még mindég nem tudta egészen elhinni, hogy a leány már nagy s nem gyermek többé; máskor félénk, kissé bizalmatlan természete bizonyos sajátságos erélylyel párosult, mikor komolyan beszélt vele és ez imponált a leánynak. Felnézett néha rá és elkomolyodott.
Az uram hivatalnok s nem valami kényelmes államhivatalban, vagy a fővárosnál, a hova a mint tetszik tudni nem igen engedik be a zsidó embert, hanem magánvállalatnál s tessék elhinni, hogy reggeltől késő estig kell neki dolgozni, hogy azt a szerény, de tisztességes polgári megélhetést biztosítsa számunkra, a miben élünk.
Igazán, nem akarja elhinni az ember. És tessék. Akkor este, mikor az egész város csak a párbajról beszélt, nagy vitatkozásom volt a háziasszonyunkkal. Engem, természetesen, rendkivül fölingerelt, hogy ezek a ripőkök így kompromittálnak bennünket; a háziasszonyunk, mint jó berényi honleány, védelmezni kezdte a tolakodó urfit, hogy nem kell azt olyan komolyan fogni föl; az már itt így szokás.
JÁNOS: Mielőtt Riza lányomról, erkölcseiről ... érti, Kata: nem a szépségéről, hanem az erkölcseiről, aggodalmaimról és a rossz példáról beszélnénk ... JÁNOS: Elég baj, Kata, hogy maga is a régi. Heveskedését is rakoncátlan természetének tulajdonitom. Itt volna már a legfőbb ideje, hogy gyerekes pajkosságairól leszokjon! Megérdemlem, de tessék elhinni, nagyon hirtelen történt.
Én ur vagyok, kérem. Nem boltos. Engem megöl a piszok. Tessék elhinni. Valami különöset gondoltam, mondta egy fiatal ember a másiknak s mosolygott. Olyan formán azonban, hogy elgondolkozott a mellett s látszott a szemein, hogy nem mulatságos az, amit különösnek mondott. Éppen csak vértezte magát a mosolygással az ellen, hogy a másik esetleg kineveti. Gyere, neked mondom el először. Elhuzódtak.
Az üveges ajtón, a mi a másik szobától választott el bennünket, meglibbent a fehér függöny s a nyiláson Tódor kukkantott be. Mikor látta, hogy odapillantok, a homloka közepére támasztotta a mutató ujját s Flórián felé integetett. Nincs rendben az esze, tessék elhinni, hogy nincs rendben.
Kérdezze meg tőle magától, vagy kérdezze meg ettől a fiatal leánytól, ha nekem nem akarja elhinni. Esztheyné a feltűnő csinos leánykához fordult. Mit tud maga, gyermekem, ezekről a dolgokról? kérdé tőle. Nem sokat, viszonzá az zavarral.
A Nap Szava
Mások Keresik