United States or Eswatini ? Vote for the TOP Country of the Week !
Flórián a teljesen közönyös ember nyugalmával járt mellettem. Egyszerre azonban hirtelen eszébe jutott valami s gyorsan felém fordult. Egy kis számla is maradt a kapitány ur után. Czukor, kávé, szappany, bor... ki fogja azt most már rendbehozni? Én. Hát majd átirjuk, szólok az öcsémnek is. Lennről még egyszer visszanézett a csendes világra.
Lezárt, az esztendő végével szépen elraktározott nagy bőrös könyvek, egyikre az volt irva: Főkönyv , a másikra: Pénztári napló , meg Árukönyv , aztán egy másik, a mire ez a szó volt irva: Hitelügyletek . Ezek közül szedte elő Flórián azt a könyvet, a miben éppen el akarta könyvelni az apámat.
Az üveges ajtón, a mi a másik szobától választott el bennünket, meglibbent a fehér függöny s a nyiláson Tódor kukkantott be. Mikor látta, hogy odapillantok, a homloka közepére támasztotta a mutató ujját s Flórián felé integetett. Nincs rendben az esze, tessék elhinni, hogy nincs rendben.
Mindössze hatvan évet szántam neki. Más ugyan elszámította volna magát, ha ezt a nagy egészséget látja, hanem én már kitapasztaltam mindent. Jön egy betegség, aztán vége. Az ember csak ember. Hanem azért bizom benne. Halgattunk és én azon gondolkoztam, hogy kivel van dolgom. Micsoda ember ez a Flórián?
Az egyikben Tódor lakott, a fiatalabb, a másikban pedig az én emberem, az öreg Flórián. Innen nyiltak kifelé az ajtók, egyik a konyhába, másik az udvarra s a kettő között volt a pokróczczal leterített ágy, meg egy nyitott szekrény, a miben sok ruha lógott. Alul néhány könyv is volt.
A Nap Szava
Mások Keresik