United States or Czechia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nagyon ki lehetett éhezve szegény. Kiadósabb lett volna szalonnával próbáltam megindítani a diskurzust, az ilyen katonakenyér szinte megkívánja a szalonnát. Nem akar? Szívesen adom. Nem kérek szalonnát, válaszolta fejét rázogatva sohasem ettem. Amint tetszik!
Úgy tetszik, haragszik. Érti, hogy mit mond? Nem. Tovább hallgatóztunk, az öreg úr azonban távolabb volt, semhogy halkan, indulatosan elrecsegett parancsainak értelmét ki tudtam volna venni. Másfél perc múlva megértettük, hogy miről van szó. Közvetlen mellettünk egy bakagyerek alakja bontakozott ki a sötétségből. Termetes kosarat cipelt karján a fiú.
Láttam a grófné viseletéből, midőn az intézetből a palotába vitt magával, titokban a hátulsó kapun és melléklépcsőn... Nyugtalan és ideges volt, koronként félve tekintett körül. Ki miatt tette volna azt? A cselédségnek ő parancsol, s teheti, a mi neki tetszik... Egyedül férje lehetett az, ki előtt titkolni akarta ottlétemet.
Ebben a pillanatban magányos puskalövés hangzott el az orosz állások felől, s nyomban utána éles fütty sivított el az őrmester feje fölött. Tetszik látni, mondotta megvetéssel, miközben széles gesztussal körülmutatott a fedezékeken, ennyit ér ez a pocsék munka...
Gróf úr, kezdte, a gróf úr ösmer engem, hogy én soha életemben sem voltam hazárd; mindig „zicherre" mentem, ha valamit elkezdtem; és most az egyszer, lássa, hazárd vagyok. Olyasmivel jövök, amit ha nem tetszik megérteni, akkor mind a ketten a rövidet húzhatjuk. De hátha!... Megakadt; biztatást várt.
Barátságos, széles arca, szinte világított az örömtől, amikor nyelvével csettintve, a következő örömhírt közölte velem: Úgy nézem, hogy ma már vége leszen ennek az eddigvaló gyalázatos semmittevésnek és nem esz meg továbbat is a fene... Kidörzsöltem szemeimből az álmot és talpraugrottam. Lám, be furcsa örömhírei vannak ennek a vasgyúrónak... Hogy tetszik ezt gondolni?
Ezt teszem folyton s már nem is hiszek a tejben meg a friss levegőben, hanem ha ön mondja, Isten neki... A multkor valami diszkrét dolgot emlegettem s azóta folyton ezen jár az eszem. Félek, hogy azt hiszi, hogy valami disznóságról van szó. Nohát ez nagyon bántana. Én bizom önben, megbecsülöm a tudományát, tetszik nekem önben az egész ember s boszantana, ha rosz véleménye lenne rólam.
De két év múlva egészen el tetszik már menni és majd nem is gondol már a szegényekre. Keveset beszéltek. Odafent a bosnyák kaszárnyában megszólalt a takarodó. Jól fújja mondta ifjabb Novoszád Ferenc. De nem nevetett utána. Később a fiatal házaspár elköszönt. Eddig is csak ugy szótlanul álltak, vállal összetámaszkodva.
Arról van szó, hogy mindenkinek meglegyen a magáé, meg hogy az egyik ne legyen állat, a kivel ugy bánnak a kocsisok, a hogy nekik tetszik, a másik meg az ur, csak ur s egyéb semmi... A lakáj bambán bámult a királyra s minthogy már elvált az utjuk, befejezte a vitát a maga módja szerint. Mindenkinek megvan a hivatala. Én meg vagyok elégedve, mit törődöm mással. A pipacs szilaj, vad leány volt.
Holla, már tudom! nevetett vidáman a vöröskeresztes bácsi bizonyosan a regimentet keresi... nem igaz? Intettem, hogy igaz. Hát kérem legyintett kezével, mialatt megint elfoglalta előbbi helyét a bogrács mellett s engem is odainvitált a közelébe azt ez idő szerint hiába tetszik keresni. Messze vannak? Ojjé! Talán mégsem lehetnek olyan messze, ha Heiszer úr itt van... Csakhogy nem vagyok itt.
A Nap Szava
Mások Keresik