United States or Martinique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azoknak, akik e dologról tudtak, meghagyatott, hogy ne beszéljenek róla. De, hogy nem jól tartották meg a titkot, annak bizonysága az, hogy mi is megtudtuk. Wesselényi és a légátus. Légczióba ment a diák; hosszuszáru pipáját a sublégátus vitte előtte. Egy hintó robog el mellettük. Hová megy, domine? kérdi az ur a hintóból.
Klára kisasszony okvetetlen kérdezősködött rólam Holcsinál, s az gyanúra adott okot és azonnal továbbította őket. De hova mentek, és miért rejtegeti Dóziát? kérdé föllobbant haraggal Oroszlay. Azt megtudjuk nemsokára! Csak türelem, gróf úr. Az ilyen bonyolult ügy hosszú időt kíván a kihámozásra. Mindenekelőtt azt szeretném tudni, hova lettek a hölgyek?
Mi szándékod volt, s ki csábított arra, hogy távozzál. Senki! kiáltott föl megrettenve a leányka s gyorsan letörlé könnyeit. Ez nem valószinű! Hova mehettél volna te egyedül? Hisz nem is ismersz senkit rajtam kivül. És még is úgy kell lenni, szólt hévvel közbe Obrenné. Mert ismeretséget nem köthetett az intézetben senkivel; különös fényt vetne ez házamra.
Damned! mormogja az amerikai. Talán mégsem jó helyen járok. Ez Csávolszky urnak az irodája? Erre aztán mind valamennyien elkezdtek nevetni. Nem épen: az odaát van a szemközti házban. Alászolgája! Semmi maliczia! A hová a képviselő ur tévedt, az egy „komornákat, bonneokat és társalkodónőket elhelyező“ intézet volt. A csodabogarak. Szerzette: Kakas Márton. I. Tolvaj história.
Fülöp bácsi, a csabai gyolcsos tót, aki minden héten egyszer lejött vásznat árulni s a maga ormótlan kocsijával odaszállt, gyakran mondta: Egesz varossaban csak ezt a kit kutyat irigylek tületeknak... Lám mégis, egyszer a Hattyú eltűnt. Hova lett, ki tudná megmondani? Valaki megirigyelhette tületunknak s elkezelte. Mikor soha a kapun ki nem lépett. Mégis elveszett. Elvitte valaki orozva.
Most már talán nem érezte kötelezve magát a hallgatásra, s fecsegett a bérkocsisok szokása szerint; de azt is hozzátette, hogy az egyik pályaháztól a másikhoz hajtott velük, mert hárman voltak, és azonnal tovább utaztak. Hova? kérdé meggondolatlanul Oroszlay, nem véve észre, hogy Veronika szemei mily feszülten függnek az ő vonásain.
Ezt a háromszegletü czédulát egy szál lószőrre füzve kell felakasztani a nyakba, ugy hogy a hegyével fölfelé álljon és soha többé le nem tenni. Lábjegyzet: Olyan helyre kell állni, a hová nem lőnek. Krónikás adomák.
Tehát holnap fölkelek időre, mondá Klára, s egy ideig még Dóziával maradt a kertben, kin különös zavart és izgatottságot vett észre, minek oka megfoghatatlan volt előtte, de föltette magában, hogy ezentúl jobban megfigyeli tetteit, járását-kelését, mert sejté, hogy annak valami titka van, mi a templommal különös összefüggésben lehet, miután csak az az egyetlen hely volt eddig, hová ő nélküle és egyedül ment...
Szegény jólelkű óriása tönkrement századomnak, nem fogom többé hallani harsány csataordítását s a sűrűn emlegetett réz-, pléh-és pakfon-angyalok nem segítették... Hová vittétek a foglyokat? Nem tudom, uram, válaszolta az öregebbik orosz mi csak estig őriztük őket, mert amint leváltottak és sötét lett, belopóztunk Alexejjel a bokrok sűrűségébe és megszöktünk. Ami azóta történt, nem tudjuk.
A rendőrséghez nem fordulhatott, s természetszerüen azt lehetett következtetni, hogy Dózia oda mehetett csak, hova már az intézetből titkon menni akart, s hol bizonynyal várták őt, miután odamenetele meg volt előre beszélve.
A Nap Szava