United States or Belgium ? Vote for the TOP Country of the Week !


Egyházi törvényeink szerint a szülők beleegyezése nem szükséges a házasság érvényességéhez. És atyám igazán szeret engem, s utoljára is bele fog nyugodni abba, a mi boldoggá tesz, egyházi törvények nélkül is, tevé hozzá Sándor. Ezt mondom én is. Az ő ellenzése nem magáért veendő figyelembe, hanem Klára miatt. Ismerem ezt a leányt.

Valamit ön is érezett ebből, különben nem fordult volna hozzám igy. A ki legjobban sajnálja a dolgot, az én vagyok, de nem tehetek semmit. Volt szó róla, tavaly is emlegették, hogy Kadart be kellene hivni, hanem azután mégsem lehetett belőle semmi. Ez már olyan dolog, hogy én nem is beszélhetek róla, csak ugy mondom, hogy mégis tájékozva legyen.

Verd ki a fejedből, bolondság. Én mondom neked, elhiheted... Gyere, igyunk inkább és vessünk kockát. Visszaült az asztal mellé s az ólomkarikás ablakon átszűrődő kékes sugarakba hunyorgatva, a részegek makacsságával, elérzékenyülten ismételte: Szent asszony... szent és ... senkit sem szeret...

Hunnan tudjam, hogy melyik tanyából való volt? Mert haza ment bizonyosan. Haza hát, mondta a vendég. A gazda kiverte a pipát. Tizenkét pöngő, szólt fucscs. ...Másnap a felső partokról megint csak arra vitt az út: bementem, mondom, hátha megkerült a malac. Ne legyünk szomorúsági hitben.

Ő leült az egyik végére, én meg végig feküdtem a divánon s az ölébe fektettem a fejem. Az csodálatos volt, meg a hangja, a hogy mondta: aludj drágám, aludj drágám, nohát erről ne is beszéljünk, mert felizgat... Hagyjuk, mondom, hagyjuk ezt. Tanár ur, ha faggat, itt hagyom... Hogy igyam sok tejet, meg sétáljak?

A kis vörös egészen természetesnek találta az ajánlatot. ! biccentett a fejével menj és hozd el. Elindultam. De rögtön gyere vissza! Különben nem maradok itt. Maradhatsz bátran, szóltam vissza neki a vállamon keresztül századszor mondom, hogy nem érhet semmi veszedelem. Nem, nem! Azok a föld alól is kibújnak... félek...

Hanem hát a harkály nem pecsenyének való. Felmegy tehát az igazgatóhoz s jelenti, hogy itt van. Az igazgató vállat vonít. Hogy lehetne már ön itt? mikor ön meghalt. Ki mondja azt? Ihol van az ujságban. Hat ujságban is benne van, hogy ön agyonlőtte magát s meghalt. De hát én mondom, hogy nem haltam meg. Már nekem hiába mondja.

Szerencsétlen Sándorunk nem azt vette el, a kit gondolt, azaz helyesebben kifejezve, nem olyant vett el, a milyent gondolt, s önnek atyai kötelessége, fölnyitni szemét szegény elámított fiának. Én is azt mondom, tevé hozzá Manó, fölkelve a pamlagról. Csalók iránt nem tartozunk semmi kimélettel, mondá Eveline grófné. Föl kell nyitni Sándor szemeit.

Ez úgy vágott, mint a borotva. Nem magamért mondom, folytattam egyszerre lehűlve és nyomban el is eresztettem a kezét hanem miattad... Ha nem tetszik nekem így is . Mindenki azt cselekszi a maga bőrével, amit akar. Nem parancsolok veled, de te sem szólhatsz abba, amit én csinálok.

Jójó... várok, csak moss ki ügyesen mindent. A kendődet is. Azt már kimostam. Hát akkor a többit. Nem kell kímélni a szappant. Ezt már mondtad. Most ismét mondom. Esel! Nem vagyok olyan buta, hogy elfelejtsem... No lám! Ez a meghibbant lélek már le is szamarazza az embert. Mily megindító bizalmaskodás! És milyen gyorsan! Alig néhány órája, hogy ismerjük egymást.