United States or Vanuatu ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kivéve Veronikát, mindnyájan nyomott kedélyhangulatban voltak s majdnem örömmel látták távozni a vendéget, kit a házi úr kikisért s nem is jött többé vissza. Oly szép az idő, mondá Veronika az ablakhoz futva, melyen ragyogó napsugár tekintett be, ha nincs ellenére, mama, Ernesztinnel sétálni megyek. Menj, menj, gyermekem.
Igen, élsz még édes gyermekem! sóhajtá Szirmayné nyakába borulva leányának, engesztelt pillanattal fordult Boldizsár felé. Én nem haragszom! Az ifjú csókjaival borítá az özvegy kezét, ki gyermekével lassan eltávozott.
Gyermekem nem volt, azt magával vitte szegény lelkem a földbe, semmi se volt; nem is bucsuztam a lakásomtól, mintha nem is lett volna már az enyém az a két szoba meg a konyha, a hol a cseléd iszonyuan ordított, emlékszem azt hajtogatta: szegény jó asszonyom! szegény drága teremtés! Isten nyugosztalja... boszantott, utáltam.
Ne sírjon, hanem beszéljen, kiáltott rá szigorúan Obrenné. Nekem nem felelt, most itt az ideje, hogy megvallja bűnét a... Gyorsan elhallgatott Hermance egy figyelmeztető pillantására. Beszélj, gyermekem, mondá a grófné szeretetteljes hangon... Tudod, mivel vagy vádolva, s mondd el, igaz-e az, vagy nem. Légy őszinte hozzánk.
Hajdu Dávidné vagyok. Ugy berontottam tisztelendő urhoz, mint egy fergeteg. Dehogy, dehogy... Hanem egy kérdésem van s ma már nem akartam tovább halogatni... Hát hirtelen felkészültem s itt vagyok. Nyolcz éve vagyok asszony. Négy gyermekem van.
Szeretett hitvestársam, az ő születése után pár évre elhalt és én éltemet a tudományok és gyermekem nevelése között osztám meg! felelé, s azután megindult az ajtó felé, mert ugyanebben a pillanatban megszólalt a reggelire hívó csengetyű hangja.
Fontos beszéded, velem? kérdé meglepetve a grófné s feszülten vizsgálta arczát. Dóziáról szeretnék valamit mondani. Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene? Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine mondja, egy estét töltött a házban. A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra.
Tudom, de nekem a gyermekem drága, nem maga, maga semmi... Maga senki... Ha a fiam a maga szeméért meg találna halni... A nagy hangra bejött a báró. Kicsi, értelmes képü öreg ur, kis, szurós nézésü szemekkel, amikkel mintha egyszerre mindent látott volna... Hosszu, meleg pillantással mérte végig a leányt s szárazan szólott rá az asszonyra: Mi a baj? A leány felelt. Elmegyek innen.
Az apa kötelessége nem az, hogy boldogtalanná tegye fiát. A főtisztelendő úr úgy bánik velem, mintha én volnék egy rossz apa, felelt Atlasz úr, egyre merészebben, pedig én jobban tudhatom, mert nekem van három gyermekem és a főtisztelendő úrnak egy sincs. És mindenki, a kinek van esze, azt mondta, hogy apai kötelességem fölnyitni Sándor szemét. Ugyan ki mondta?
A fiam azzal fenyegetőzik, hogy agyonlövi magát, ha maga nem lesz az övé. Az övé... Azt a gyerek másképpen gondolja, mint én. Ő ostobán, szerelmesen, én meg ugy, hogy mindannyian meglehetünk vele elégedve. Ő is, aki szerelmes maga is, aki nem szerelmes és én is, akinek gyermekem életére vigyázni kell. Azt mondom magának, hogy az én gyermekem nem a senki fia. Hallgassa meg s nem lesz belőle kára.
A Nap Szava
Mások Keresik