United States or Laos ? Vote for the TOP Country of the Week !


A nagyprépost engem nagyságos úrnak szólított, én őt méltóságos úrnak; a titkár már előre figyelmeztetett, hogy meg kell méltóságozni, mert czímzetes püspök. Nagyszerű! És kezet fogott veled? Meghiszem azt. Mikor elmondtam neki, hogy a templomunkat újra építtetem és egy szép nagy oltárképet festetek, megfogta mind a két kezével a kezemet és el sem bocsátotta többé.

Azt nálam senki jobban nem tudja kikalkulálni, hogy mennyibe kerül a carrarai márvány köbmétere, mi a költség munkadíjra, szállításra, rezsire, adminisztrációra, hirdetésre, mennyi vállalkozói nyereséget kell hozzácsapni mindezekhez, hogy abban a belefektetett tőke amortizációja is bennfoglaltassék.

Amit tehát életjelenségnek nevezünk, azt mind megtaláljuk a növényeknél: a mozgást, érzést, erős bántalomra heves visszahatást, a jótettért hálát, csak időt kell szánnunk, hogy a növénynek ezeket a gyöngéd és finom életnyilvánulásait türelmesen megfigyelhessük.

Én pedig nem koczkáztathatom hirnevemet, állásomat. Ezt beláthatja, grófné. Tehát hagyjuk abba a vitát, de ki kell mondanom, hogy nem hittem volna önről, miként ily kegyetlen tudjon lenni, ismerve helyzetemet. Nem tehetek másként. De adhatok tanácsot. Van egy nővérem. A külvárosban lakik. Jómódú katonatisztné, s van egy olyan korú leánya, mint Dózia. Ő rövid időre befogadná.

De az ízlés ellen nem lehet vitatkozni. Elég az hozzá, hogy a dolog így áll. Sándornak el kell válnia feleségétől, ez az első lépés, s erre biztos eszköz lesz Lándsa Jenő barátom. Ha valaha szeretője volt Klárának, a mit erősen hiszek, ismerem az asszonyokat, úgy a találkozás új lángra lobbantja szerelmöket, megszöknek vagy Sándor rajta kapja őket, s akkor nincs más hátra, mint a válópör.

Ennélfogva véglegesen el kellett döntenem, hogy nincs itt, sőt még a környéken sincs. Nem tudtam, mihez fogjak. Keressem? De hol keressem? Pedig meg kell keresni és okvetlen meg kell találni, ez az egy bizonyos. Sohasem tudnék belenyugodni, hogy ez a szegény is elsodródott, mint a falevél a viharban, anélkül, hogy bár foglalmam lehetne róla, merre?

A méltóságos úr már kétszer kérdezte, hol van, s az ebéd föladásával várnak... De megpillantva az úrnőjét követő ismeretlen alakot, meglepetve hallgatott el s azt álmélkodva szemlélte. Ernesztine, kezdé Esztheyné nála szokatlan szomorusággal. Ez a fiatal leány itt marad nálad, míg én ebédelek. De nem kell senkinek tudni ittlétéről. Érted? Senkinek!

Az összes fiatal fák ki fognak addig korhadni a maga erdeiben... és még mindig nem lesz vége, ha így haladunk. Tudja kérem, az úgy van, fordította felém a fejét hogy én szívesen verekszem, ha meg kell lenni, tátogni azonban nem szeretek. Akinek, mint nekem is, családja vagyon odahaza... feleség, három gyerek... az szereti gyorsan elintézni a dolgait.

Sunyi mosoly játszadozott keskeny ajkai körül és ravaszkásan pislantott, miközben még egyszer biztosított, hogy neki most már egészen a hadjárat végéig nincs semmi keresnivalója a harctereken mert megsebesült és végesvégig a kórházban kell maradnia. Mert nem fog meggyógyulni. Mérget vehet száz doktor, hogy egészen a hadjárat végéig nem fog meggyógyulni.

A természetbúvár ezt is megfejtette: alszanak még. Ám ezt az alvást nem úgy kell érteni, mint mikor az ember alszik, hanem úgy, hogy a legtöbb virág szükségét érzi annak, hogy éjszakára összecsukja a leveleit. Vannak olyanok is, a harangvirág, az árvácska, vagy a répamurok virága amelyek szinte hervadtan csüngetik le virágfejöket.