United States or Malaysia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hogy mondta? kérdezte fennhangon szereti a pusztát? Hát ösmeri? Ó igen, ösmerem; van egy barátném, egy nagybérlő leánya. Ő bejön hozzánk télen a városba, én pedig kimegyek hozzájok májusban és odakint vagyok őszig. Amikor haza kell mennem, sírhatnám. Nekem ott és itt is, lám, minden olyan kedves.
Sohasem unja? kérdezte. Mert biz itt egy kicsit egyhangú, azt hiszem. Ó, Istenem! Egyhangú! Mint a legbensőbb imádság; a mezei munka maga is imádság „add meg a mi kenyerünket"; és azt a mezei munka adja. Hol tanult ilyen szépen imádkozni, kis Gina? A leány a neve hallatára megint elpirult. A zárdában, mondta a többiekkel; meg aztán idekint, ahol minden imádkozni tanít.
Mikor már nem látott házakat maga körül, szétnézett, törülgette a szemét, hogy jobban lásson s megdobbant a szive, mikor balra észrevette a temetőt. Én Istenem, hát idekerültem? kérdezte magától s elindult a halmok között megkeresni az apja sirját. A fellegek mögül előderengett egy kis holdvilág, könnyen rátalált.
Persze mindjárt utjokat állta, persze ismerős volt valamennyivel; persze tegezték egymást; persze, hogy Szalaytól azt kérdezte, hogy mikor jött haza Németországból? Csengerytől meg azt, hogy szerkeszti-e még a Pesti Hirlapot? Hanem legjobban megveregette a vállát annak a harmadik, piros arczu öreg urnak. Hát, hogy vagy? élsz még? A hogy látod. Hát a vidám compánia meg van e még?
Nem vagy sem apám, sem uram, sem szeretőm... senkim és semmim. Mindenki oda mehet, ahová akar. Azt teheti, amit tetszik. Visszajöhet, elmaradhat... nach belieben, ahogy a kedve tartja. Megmondtam és így lesz. Regina... Mi tetszik? kérdezte szinte éles hangon. Elharaptam, ami a nyelvemen volt. Semmi.
Mindjárt tudtam, hogy Kláráról kérdezősködik, mert az öreg asszonyt most már senki sem hívja nagyságos asszonynak. Cserepes András, a ki kíváncsi ember, kérdezte, hogy mit akar a nagyságos asszonynyal? Én nem mertem kérdezni, de Cserepes András bátor ember. A kis leány erre azt felelte, hogy semmi közünk hozzá, csak mutassuk meg, hol van a nagyságos asszony.
Mikor az anyósom elfordult, az éjjeli szekrényből kivettem a revolverem, zsebrevágtam és elmentem az uri kaszinóba. Tudtam hogy Haller esténkint odajár. A szolgának adtam egy forintot s azt mondtam, hogy küldje ki a doktor urat. Kit jelentsek be? kérdezte. Senkit. Mondja, hogy egy ur várja az előszobában. Röviden végez, csak éppen kérdezni akar valamit.
Mutatta szőrös, durva kezeit s ujra mondta: az öklömmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan bámult bele a pohárba s mikor fölemelte a fejét, azt kérdezte: Hát azután? A másik fölvonta a vállát s ivott: Az mindegy. A mi azután jön, az nekem semmi, hanem a zsandárt leütöttem volna. Nem jól tetted volna, nem jól erősítette a fiatal ember s a többihez fordult, mintha igazságot kérne.
Széles vállak, kemény, szigorú, a virrasztásoktól és búvárkodástól mélyen bennülő szemek. Rövidre nyírt haján lapos camaura ült, erősen őszbe csavarodó hosszú szakálla pedig két ágra választva omlott alá. Arnoldus mester! Három darab legerősebb tüzetálló tégelyre lenne szükségem a legnagyobbakból, megfelelő födőkkel! Megérkeztek-e már? kérdezte. Kegyelmes uram szolgálatára állnak.
Regina értett a tűhöz, a szabáshoz azonban tán még annyira sem, mint én, mert én legalább bátran nekimentem az ollóval és a szükségesnek látszó határig leadjusztáltam a fölösleges hosszúságot. Próbáld föl, Regina, lássuk! Hogyan próbáljam föl? kérdezte a leány. Hát úgy, hogy vedd fel. Regina kicsit zavartan, de nevetésre szélesedett arccal suhogtatta meg szoknyája rongyait. Erre vegyem fel?
A Nap Szava
Mások Keresik