United States or Cambodia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Egy alkalommal, amikor a császár papjaival állatok beleiből jósoltatott, azok elhitették vele, hogy nem tudnak kedvező jóslatot mondani, mert hitetlenek, tudniillik keresztények vannak a jelenlevő katonák között. Ekkor elhatározta, hogy a kisázsiai Nikomédiában ahova a birodalom székhelyét át helyezte megkezdi a keresztények üldözését.
Regina gyerekes testecskéjét, mintha acélrugók hajtották volna, oly gyorsan ment és oly fürgén furakodott keresztül az egymásra nőtt bokrok össze-vissza gubancolt buja sűrűségén, hogy csak a legnagyobb fáradsággal tudtam nyomában maradni. Most én botorkáltam, nem ő. És persze hogy lépten-nyomon odaütöttem sérült lábamat, ahová nem kellett volna.
Nem vagy sem apám, sem uram, sem szeretőm... senkim és semmim. Mindenki oda mehet, ahová akar. Azt teheti, amit tetszik. Visszajöhet, elmaradhat... nach belieben, ahogy a kedve tartja. Megmondtam és így lesz. Regina... Mi tetszik? kérdezte szinte éles hangon. Elharaptam, ami a nyelvemen volt. Semmi.
No, csakhogy látod. De azt is látom folytatta eltünődve hogy most nincs itt senki, aki parancsoljon. Egyedül vagy, magadnak pedig azt parancsolhatod, amit akarsz... nem? De nem ám! Furcsa... Dehogy furcsa! Tudhatnád, hogy a katona úgy értem, hogy a becsületes és bátor katona sohasem hagyja el azt a helyet, ahová állították.
Pesten is megtudták, hogy Dömötör János, a párisi Grand Prix tulajdonosa, udvari tanácsos, a mesteriskola volt igazgatója a máriagyüdi kolostorban dolgozik, hogy bűneit levezekelje. Piacella Garibaldi helyeselte a vállalkozást: Ott van, ahová való. A gyüdi kolduló barátok még méltányolni tudják a grand art üres páthoszát. Az öreg Virgil megbotránkozva csóválta a fejét.
Calvados nem volt tisztában vele, hogy a szokásos programnak ez a pontja ma el is maradhatott volna. No hát vigyázva lépkedjünk, Calvados. Ezt a figyelmeztetést az tette megokolttá, hogy hősünk a kocsiútról átvezényelte lovát a gyalogjáróra, ahová egy keskeny padlón át vezetett az út.
Ezt a fejet letépte törzséről a gránát és belecsapta a kifordult lóbelekbe, ahova beleragadt és tátott szájjal, megmeredt, üveges, nyitott szemekkel bámészkodott a felette szállongó légyfelleg utálatosan zümmögő tömegébe... Elfordítottam tekintetemet, hogy ne lássam.
Némán haladtunk tovább föl a szemben levő dombsor tetejére, ahová esti félhét óra tájban érkeztünk meg. A leány soványka tagjait mondom acélrúgók hajtották előre: ő ért elsőnek a tetőre, nem én. Amikor pedig fenn volt, kiterjesztette karjait és oly meleg örömmel hallatott egy örvendező kiáltást, hogy engem is egészen fölvillanyozott.
Nem, nem, siettem a további aggodalmas kérdésnek elejét venni attúl már nem kell félned, nem ébredt föl, nagyon jól meg volt halva és most mondom utazik. Belöktem ide a patakba és rábíztam, hogy vigye, ahová akarja... nem bajlódok az elhantolásával. Azóta már messze úszhatik... Tehát ez az oka, hogy nem látod.
Ily előnyök esnek néha az új katona javára az ó katonával szemben. Tüsszögött Matiász is a por miatt, de közben egész határozottan eljutott gondolataiban odáig, ahova akart. Ez nem volt más, mert más mi is lehetett volna, mint hogy a fiatal katona a holnapi vasárnapon raportra megy és időn túl való kimaradásra engedélyt kér, ha ég-föld összeszakad is. Ez nagy sor.
A Nap Szava
Mások Keresik