United States or Chad ? Vote for the TOP Country of the Week !


Oly különös, szomorúan nyomasztó érzés volt ez az abszolút élettelensége a földnek és levegőnek... Magam is szinte mozdulatlanul vertem cöveket a földbe. A leány megérintette a karomat. Gyerünk, mondotta sürgetve estig otthon kell lennünk, különben utolér a zápor. Mondtam már, hogy ebben az időszakban ezen a mi vidékünkön mindennap esik. Nézd, ott jön!

János, az inas, egy ideig nagy phlegmával nézte, mint jár gazdája föl és le a lépcsőkön, ki és be a szobákból; végre, mikor már az istállóból is visszatért, kiáltott a tornácz ablakából: Ha az ifjú urat keresi, azt izenteti, hogy nincs itthon. Hol van hát? kiáltott vissza Atlasz úr. Nem mondtam neki, hogy megjön a bátyja, a Manó? Talán vadászni ment? Nem ment vadászni, felelt János.

Egész nap festi a világot. De estére ugylátszik nincs megelégedve, mert rákeni, ami festék a palettán maradt. A Svábhegy fekete, a Jánoshegy kárminvörös és az ég szinarany. Hogy nézett rám. Azt mondtam itt az embereknek, hogy hercegnő vagy, de hogy annak titokban kell maradnia. Mondd meg a soffőrödnek, hogy ne fecsegjen. Miért csinálsz ilyen komédiákat?

De neked grófi kellett, nekem grófi férj kellett, és fölébresztettük lelkében a nagyravágyás szenvedélyét. Még minket okozott azért, hogy így tönkre tett. Nem tudtam nyugodtan hallgatni, én is keserű szavakat mondtam szemébe. Elrohant. Ekkor megrémültem és siettem sürgönyözni neked. De már késő volt; többé nem beszélhettem vele, s mikor újra láttam, már halva volt.

Én is azt mondtam kapitány uramnak; de hiában, ő nagyra becsül engemet, és így biztatott, csak eridj More, nincs egész bandámban több olyan emberséget tudó legény, mint te, azért akarlak a nagyságos úrhoz küldeni, s ha jószántodból nem mégysz, lőporral vettetlek a várba.

Bizonyos, hogy ha nagytiszteletű Herepei uram meglátott volna, illedelmetlen magaviseletemért alaposan megpirongat. Azonban nagyon messze vagyon most tőlem a derék tiszteletes úr, a haragos Reginát pedig majd mindjárt kiengesztelem. Nem rajtad nevetek, Regina fiam, hanem a ruhádon... aminthogy te sem engem tartottál az imént butának, hanem csak azt, amit mondtam. Most tehát kvitt!

A kocsi nem volt sehol sem. Istenem, apáék megint elfeledkeztek rólunk, mondta Leontin panaszosam s én is bosszankodva bámultam az országút szürke sávját, amely alig pár lépésnyire látszott csak előttünk. egy órába telik, míg hazaérünk, mondtam inkább magamnak, mint Leontinnak, aki tanácstalanul tekintgetett körül. Hiába, a kocsi most már úgysem jön, legjobb lesz, ha nekiindulunk.

Itt van, tessék mondta fölényesen, mint aki érzi, hogy itt most ő az úr. Steinhuber papa magánkívül volt. Itt van! csakugyan itt van! benne van a levél!... ni, még a gyűrű is!... de hogy csináltad ezt te gazember, te? talán igazán az ördöggel cimborálod? Az már az én dolgom, mondtam, hogy babonám van, felelt Bogáti és a papája szemeláttára megölelte, megcsókolta Nusikát.

Amikor a szerelmét megvallotta, nyiltan néztem a szemébe, úgy mondtam, hogy én is szeretem magát; de azt is megmondtam, hogyha csalódnám magában, ha kiábrándulnék, akkor bizonyosan nem szeretném többé és akkor nem is maradnék maga mellett. Én úgy tudtam, hogy maga tetőtől talpig úr, hogy eszes, finom ember, hogy magában meg lehet bízni és hogy engem szeret; természetesen: nagyon szeret.

Bandi úr feszült figyelemmel hajolt előre és halk dörmögéssel kérdezte: Mit mond? hogy érti ezt?! Csak ahogy mondtam, fiam. Hogy attól kezdve nem...?! Nem. Soha többet. Jól értsd meg: soha többet. A fiatal férjen jeges borzongás futott végig. De hisz' szerették egymást. Szerettük. Valamikor nagyon szerettük. És Guszti-apa?! Az idős vállat vont.

A Nap Szava

cókmók

Mások Keresik