United States or Western Sahara ? Vote for the TOP Country of the Week !
Regina ledobta szoknya-rongyait, felvette a mesterművet és néhány perc múlva ismét ott állt előttem. Da! Itt vagyok! mondotta nevetve, hetykén, mialatt elébem állt és kacagó tekintettel, kevélyen kidüllesztett mellel haptákba helyezkedett szakértő színem előtt. A mű jobban sikerült, semmint két ilyen kontártól, mint amilyenek mi voltunk, várni lehetett volna.
Erre eleresztettem üssön beléd a mennydörgős mennykő. Én bizony nem birkózok vele többet. Fogd meg, mert elviszi a szél! kiáltotta a leány és maga is utána kapott, de már késő volt a ponyva repülni kezdett szárnyak nélkül s egy szempillantás alatt eltűnt a Morelli-féle Graben vízzel telt mélységében. Oda sodorta be a dühös szélroham. Kár volt elereszteni mondotta neheztelve Regina most ázhatunk.
Oly különös, szomorúan nyomasztó érzés volt ez az abszolút élettelensége a földnek és levegőnek... Magam is szinte mozdulatlanul vertem cöveket a földbe. A leány megérintette a karomat. Gyerünk, mondotta sürgetve estig otthon kell lennünk, különben utolér a zápor. Mondtam már, hogy ebben az időszakban ezen a mi vidékünkön mindennap esik. Nézd, ott jön!
Már nem dobog... mondotta fölgerjedve. Morelli kapitány úr szintén megvizsgálta kedvenc őrmesterét, de ez a vizsgálat is szomorúan ütött ki meg kellett róla győződnie, hogy a kötelességtudó, derék katona kiszenvedett. Meghalt... mormogta sötét arccal. Schultz hadnagy úr idegesen tépegette finom bajuszkáját. Der arme... ő már befejezte.
Úgy kell elkergetni, hogy ne ugasson... Megragadta a pokrócot és hirtelen kiugorva a barlang szája elé, egész erejével hozzácsapta a kutyához. Az állat ijedten visszatorpant és egy szempillantás alatt eltűnt szem elől, anélkül hogy csak egyet is ugatott volna. És most mondotta izgatott sietséggel a leány összeszedni mindent és el! Menekülnünk kell, különben elfognak.
És mérget lehetett rá venni, hogy ezt az ügyes fiút ebben az életben többé nem fogják frontjuk előtt látni sem az oroszok, sem a bajtársai. Regina, aki eddig mozdulatlanul állt, csak akkor szólalt meg, amikor a fiú alakja végleg eltűnt az erdő alsó mélyedésében és többé nem láthatta. Ekkor rántott egyet a vállán és valami utánozhatatlanig megvető ajkbiggyesztéssel ezt mondotta: Eckelhafter Kerl...
Regina közelebb lépett a forrás medencéjéhez és bólintott. Ismerem ezt a helyet, mondotta valamivel élénkebben, miközben vizsgatekintettel körülnézett és kendőjét ledobta a fűbe, sokszor voltam itt a nagy Reginával. Még egy Regina? Igen, a nagy Regina. Ketten voltunk. Ő volt a nagy, én voltam a kicsi. A gazdám leánya volt ez a nagy Regina és zongorázni is tudott.
Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá színlelt levertséggel. Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! Maradj hát, meddig maradnod kell!... »Aki esküjét töri, nyakát szegi!« mondotta atyám. Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal.
Nekem ugyan semmi válaszoltam szinte nyersen, pedig egészen bizonyos, hogy nyugodt választ akartam adni. Regina egy pillanatig szótlanul vizsgált, azután olyan hangon, mint ahogy az álmos gyereket szokta biztatni a dajka, ezt mondotta: Holnapig lecsendesedel és megint minden jó lesz...
Amikor egészen közel érkezett hozzám, elmosolyodott és maga alá kapva az orosz köpenyből részére átformált köntöst, gyorsan leült a földre. Csakhogy itt vagyok... mondotta elégedetten és ismét mosolygott. Ha kibámultad magadat, adj kérlek valamit ennem, mert nagyon éhes vagyok... tegnap dél óta semmit sem ettem...
A Nap Szava
Mások Keresik