United States or Finland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Magam elé idéztem régi lényét és összehasonlítottam azzal a most szemeim előtt levő nővel, aki annyira diszkrét és ügyes mozdulatokkal intézi el a mosdás műveletét, hogy semmit sem árul el rongyai alatt. Már pedig ez ezekben a hiányos köntösfélékben ugyancsak nagy művészi feladat volt és méltó a legteljesebb csodálatra.
Magam írok Zsenkónak, hogy jöjjenek utánad. Igy nem hagylak! Ott a helyed a leányod mellett, akár akarod, akár nem. Kemény voltam hozzá. Azt hittem akkor, hogy nagyon sajnálom, hogy jobban már nem sajnálhatnám... Jánoskám mondta, törött hangjába egy kis diadalmas öröm vibrált.
Emlékszem... rögtön a Sturm elején egész gomolyag ilyen kaftános fickó közé keveredtem magam is s a sötétségben jóformán azt sem tudtam, hogy ellenséget vagy jóbarátot ragadok-e meg. Arról, hogy ki sújtott le valami nehéz tárggyal a tarkómra, fogalmam sem volt. Bizony megeshetik, hogy nem is ellenséges kéz terített le a sötétségben, hanem valaki a mieink közül.
Az egész világ forgott velem... nem is tudtam, hogy mit csinálok... mindenféle csunyaság megjárta szédelgő fejemet, azért viseltem magam úgy, mint egy bolond... Hagyjuk ezt, Regina... rég volt. Felém fordította élénk tekintetét és gyorsan megszakított.
Vele is jár a polgármesterséggel, hogy csak azt hallja meg az ember, amit épen akar. E tudománnyal fölszerelten járultam mindig az olaszok elébe. Sohase tettem ezt bizonyos alázkodás nélkül. Szent Isten, ők már mennyi földet jártak be, hol mindenütt hagyták lépteik nyomát: magam akkor nagyobb hegyet nem láttam még, mint a város lapos oldalában levő akasztófadombot. No és tetszett ott minden.
Tulajdonképpen gyámleányomé, de én kezelem, miután ő kiskorú. És meg van a földekkel elégedve? Kitűnő minőségűek. Ha kivánja gróf úr, megmutatom tervrajzát a birtoknak. Köszönöm, most nincs időm, de el fogok jönni barátommal, kit a dolog érdekel, én magam keveset értek az ily adás-vevéshez, s csak is az első lépés megtételére vállalkoztam, a továbbiak az ő személyes teendői.
Igen panaszkodott, amikor utoljára beszéltem vele, pedig egyébként izmos öreg ember. A kapitány úr egy láda konzervet cipeltetett árkomba, de nem nyúltam hozzá. Amint a nap eltűnt a láthatár pereme mögött, kényelembe helyezkedtem nyirfám alatt és a magam kincseinek raktárából vacsoráztam pár szelet szalámit és egy karéj kenyerét.
Az édes uraimra gondoltam, hogy hogyan mosolyogna, ha most látna ezzel a türelmi próbával az egész lényemben. Abban a pillanatban, amikor a bika hatalmas agancskoronája kezdett előretolakodni a tehenet környező bokrok között, halk neszt hallottam magam mögött. Hirtelen megfordultam.
Sőt, kérem mondta s a szaván hallottam, hogy mosolyog én érvényesítem is az elveimet az üzletben, csak hogy hát, kérem, módjával. Mert ugy áll a dolog, hogy tönkrementem s az apósom adta a pénzt, a mivel itt társ lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy jó lesz mellém valami üzleti szellemet keresni, mert hogy én nem vagyok arra való ember, hogy megállják a magam lábán.
Amikor a kocsi kigördült az udvarról, az asszony fitymáló gondolattal ismételte: „magam sem tudnék jobban!" és hozzátette: mintha egyáltalában tudnál, mintha értenél valamihez! És minthogy így egyedül nagyon unatkozott, hivatta Kardost. Amikor az intéző úgy tapasztalta, hogy az ő kis úrnője érdeklődni kezd a gazdaság iránt, kinyilt a szive, megeredt a szava.