United States or Svalbard and Jan Mayen ? Vote for the TOP Country of the Week !


Nem... suttogta elfulladt, forró hangon s kis kezei oly erővel szorították azt a karomat, amellyel tartottam, hogy szinte vér serkedt körmei helyén kimegyek... kimegyek... Bocsáss, különben itt esem össze a szemed előtt... Rosszul vagyok...

Úgy kell lennie, hogy csakugyan a háború útálatos láza fertőzött meg engem is, mint a többieket, mert megint visszájára hatott rám a leány érzelmes melanchóliája: fölbosszantott, ahelyett hogy megindított volna... Kinyújtottam utána a karomat és kényszerítettem, hogy közelebb üljön hozzám.

Várj... súgta halkan a leány nem tanácsos fejjel nekimenni a falnak... Nem hederítettem és nem engedtem, hogy megfogja a karomat. Tökéletesen megbíztam a ragadozók finom ösztönében, melyből jókora adagot oltott belém a természet és életmódom s minden aggodalom nélkül állottam meg az épület udvarán, amely elhagyatott, csendes és épen oly rettenetes szemetes volt, mint amikor utoljára láttam.

Mondja csak, kis leány, fordultam hozzá legnyájasabb hangon nem onnan való maga? Kinyújtottam karomat és a porráégett tanya romjai felé mutattam. A leány kimeresztett szemmel nézett a mutatott irányba. Igen, ott... Ott laktunk. Én is ott laktam. A néni is, a többiek is ott laktak és most is ott laknak.

Srapnel roncsolja szét jobb karomat és soha többé nem nyúlhatok agyagmodelljeimhez és mintázó-szerszámaimhoz. Erre a gondolatra összerázkódott. Mert szerette ugyan a hazáját s gyülölte az ellenségét, de nem tartotta szükségesnek, hogy önmaga előtt eltagadja félelmét a testi fájdalmaktól, az elnyomorodástól, a tehetetlenségtől és a haláltól.

A Nap Szava

cókmók

Mások Keresik