United States or Saudi Arabia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Attól tartottam, hogy Fröhlich néni még ébren van s nem firtattam tovább a dolgot. Számítottam rá, hogy ha majd magunkra leszünk, közlékenyebb lesz; úgy történt, ahogy gondoltam. Másnap, minden ápropos nélkül, egyszerre azzal állott elő: A nőegyesület báljára mégis csak el kellene mennünk. Ugyan miért, ha szabad kérdeznem? Táncolni akarok! felelte. Még ráérsz táncolni.
Egy pillanatig sem tartottam attól a veszélytől, hogy valamelyik ablakból lepuffanthatnak. Sohse nézegess körül, fiacskám, biztattam nyugodt hangon a tágranyílt szemekkel ide-odavizsgálódó leányt nincsen itt senki. Úgy látszik, bólintott fejével, miközben folyton szemmel tartotta az esti homályból sötéten ránkmeredő ablakokat hogy csakugyan nincs...
Csak annyi időre, amíg szétnézek és vizet hozok. A leány félrehúzta az ajaka szélét és nem válaszolt. Láttam, hogy sovány vállacskái idegesen mozognak s vértelen, vézna ujjai belemélyednek a tenyerébe... Erősen főtt benne valami. Tartottam tőle, hogy vissza talál esni előbbi állapotába, ez azonban, szerencsére nem következett be. Végre megszólalt.
Sőt szivesen láttak, mint mérnök szerepeltem, ki ügyekben jár Genfben, s ügyes manipuláczióval méltóságod levelét is kezébe juttattam Dózia kisasszonynak. Választ azonban nem hozhattam, mert kétszer fölkeresni őket veszélyesnek tartottam. Beszéljen, beszéljen! Mondja el, hogy jött nyomukra a hölgyeknek?
Majd kinéztem a szememet; cordit puskámat lövésre készen tartottam, úgy lestem, hol pillantom meg őt a várva vártát; hol villan meg sárgás teste a bozót között; hol látom a magas gaz ringását, amit a csúszó tigris hosszukás testének a furakodása okoz. A „mahout" összerezzent előttem az elefánt nyakán és előre mutatott.
Hisz azt a nélkül is megtehette volna, hogy minket lásson az indóháznál. De én elbujtam tőlük és titokban tartottam volna érkezésemet előttük a kiszállásnál is, elvegyülve a tömeg közé, s nem vettek volna észre, ha ti oda nem vonjátok a figyelmet. No, majd meglátjuk, viszonzá Klára, ki mindjobban belátta, hogy gyámatyjának igaza van.
De minthogy a postáskisasszonyt áthelyeztetnem csak egy szavamba került, tehát nem tartottam érdemesnek, hogy veled szót váltsak róla. Hanem azóta még jobban résen vagyok.... Megint elhallgatott. A falu harangja éppen elkezdte kongani az Áve Máriát. Az öregasszony felállott, keresztet vetett és a templom felé fordulva halkan imádkozott. Bandi gépiesen ugyanezt cselekedte.
Azonkívül megesküdtem gyermekeim boldogságára, hogy védője, támasza leszek s Isten látja, meg is tartottam, a míg tehetségemben volt! És él a gyermek? Él! Ma tizenhetedik évében van s szép, mint a viruló rózsa és olyan nevelést kapott, mely a legmagasabb rangú hölgyet illeti meg... És ez a kép? Hogy jött ide...
Felállt és a boltozatos terem végén lévő falbarótt fülkének az ajtaját kinyitva, egy erős pántokkal lezárt vasszekrénykével tért vissza. Dacára, hogy mesének tartottam e rémerejű elementumot, mindig a kellő vigyázattal bántam vele. E szekrénykében két phiola van, három és hét csepp robbanó naphtát tartalmaz. Ha akarod, a három cseppet az olvasztó-tégelybe zárjuk. De a rettenetes feszítőerő!
Én Somorjayné leányának tartottam magamat, ki fölnevelt és jó volt hozzám, s az említett Kardos nevű detektiv azt állítja, hogy nem én, hanem Dózia az ő leánya, de nem hiszem és nem is akarom hinni. De mit tud arról, mit Lamberth kisasszony Dóziáról beszél? Semmit! Én őt nem ismerem.
A Nap Szava
Mások Keresik