United States or Rwanda ? Vote for the TOP Country of the Week !
A szél megint nekifeküdt a gyérlevelü fának és kopasztotta, némelyik vessző már egészen csupaszon hajladozott rajta, majd meg az udvaron kerekedett egy kis tánczra a sok aszott levél s fütyölt hozzá az eresz alatt a csatorna és aztán megint egészen mozdulatlan lett a világ, elült még a por is és mintha lassu, nagy, az egész kicsi udvart magába nyelő sóhajtás ereszkedett volna le a házon, fájni kezdett a kicsi asszonynak a csend.
José szívébe megint belenyilalt valami. Melyik kertről beszélsz? kérdé tompán. Hát a miénkről! Jól van! mondá, s lement a laboratóriumba és heves léptekkel sokáig járt fel-alá. Sápadt, merev arcán egy mozdulat se árulá el, minő gondolatok forrongnak agyában, midőn a márványlapokra betűző napsugár egyszerre csak megállítá gépies járkálásában.
Barátom, a generalissimus ép most izente, hogy izgága unokaöcsém útban van az alvidéki tábor felé, honnan nem kerül többé vissza Budára, miután a török ellen operáló hadtesthez tették át. Nem lesz többé utadban! E percben megint, harmadszor is megszólalt a csengetyű. A véletlen most hoz nyakamra vendéget! monda elfojtott méreggel és felsietett.
Mit hallok! Megint újabb meglepetés! Hát miért mondasz le a hivatalodról? Mert ezen az úton nem lehet elég gyorsan haladni. A szamárlajtorja nem hozzám való. Én nem mászom, hanem ugrom, nagyot ugrom.
Ha el nem hallgat, mindiárt agyon puszilom. Nézze meg az ember. Nem volt elég az imént? Az, asszony hamisan int nemet, elfojtva kacag. Az ura vele kacag. Heki nyugtalanul nyöszörög mellettök. Bizonosan ilyesmit gondol magában: manó látott még ilyen sneffhúzást; ezek csak elszerelmeskedik innen az óvatos tündérmadarakat. Csakugyan megint csókolódznak. Heki illedelmesen fordít nekik hátat.
Úgy, hangzott az örvendő válasz hogy ha csak a fene megint bele nem üti az orrát ma elintézhetjük ügyünket az ellenséggel és aztán fel is út, le is... mehetünk haza. Ezt a kedves együgyűséget annyi melegséggel tálalta ki nekem a vasnak ez a kitűnő májsztere, hogy nem tudtam nevetni rajta.
A gyermekek egy durván összeszegezett ládára ültek le a sarokban s egymás között suttogtak valamit. Az asztalon füstölögve, unalmasan pislogott a hosszu, vastagbelü gyertya s ugy tánczoltatta a falon az árnyakat, mintha zsinegen rángatták volna a négy fekete foltot valami bábszinházban. Végre a férfi szólt, csak azért, hogy valamit mondjon. Egy nap megint a hátunk mögött van.
És körül már egészen beesteledett és megindult megint elől az ember s utána az asszony és sulyos lépésekkel taposta a sarat az és botorkálva ment utána a másik. Egész uton csak egyszer kezdett el minden igazi ok nélkül keservesen sírni, beleborulva a vizes utba, a szegény kicsi formátlan szürke madár, s az ura bután meghatva állott meg fölötte.
A poharat szótalan tette le az asztalra és némi különösebb megkülömböztetésül gyufát is hozott. Azután meredten nézve ki újból a nyitott ajtón, megint csak hallgatott. Jó sokáig tartott ez a csendesség, mígnem egyszer felém fordult: Maga tegnap délután is itt volt... Itt. Hajhaj mondta a csontos, barna ember azúta baj történt. Tudom. A malac. Dehogy az felel. Ha csak az volna baj.
Én nem dobtam ki a magamét. Általában sokkal jobban tűrtem az unalmas utat, mint társaim, akik nem voltak hozzá szokva, mint én hogy félnapokig egy helyben gubbasztva lessenek valamely ravasz erdei vadra. Hát hiszen azért eléggé úntam biz ezt a szörnyen lassú és lábakat, kezeket zsibbasztó utazást. Meg aztán aggasztott a bakancsom is. Megint éreztem, hogy a rácsapott folt tájékán szorít.
A Nap Szava
Mások Keresik