United States or Nicaragua ? Vote for the TOP Country of the Week !
Eldugta előlem a könyveimet, vizet töltetett a lámpába petróleum helyett s ha aztán elkezdtem éjszakánkint keservesen sirni, hozzám jött, mellém ült, megölelt, vigasztalt és elaltatott. Mikor éjjel felriadtam, akkor is ott találtam még az ágyam szélén, a mint suttogott: Uram Isten segíts meg, Uram Isten, ne vedd el az eszem.
Az pedig tompa fájással bámult át az udvaron és mert szégyelte a vénasszony előtt a beszédet, csak magában motyogott, keservesen nyögve, mintha főbeverték volna és kábult lenne: Végem van, végem van... Mikor este hazajött az ura, csak nagyon szomorúan mosolygott reá és nézte, hogy mit csinál.
És mit csinálna a pénzzel, ha szabad érdeklődnöm? Műtermet bérelek, márványt vásárolok ... mintázóállványom, ágyam, szekrényem, mosdótálam sincs, mindent odahagytam a zuglói-uti villában. Hm, hm dörmögött a gyáros, mindent odahagyott. Ez az, amiről beszélni akarok. Ugy-e, Önnek pénze, műkincse, lova, kocsija és autója is volt, nemcsak ágya és mosdószekrénye? Volt nyögte keservesen a szobrász.
Magának gyűjtötte, úgy-e? találta ki hirtelen a képjavító. A vörös terciárius intett a fejével. Meg akartam házasodni nyögte ki keservesen. Nem élet ez a barátélet. Én nem vagyok tudós pap, művész-orgonista, prédikátor, hittérítő. Ego non sum vocatus. Én családot, feleséget, gyereket szeretnék. Lám, Jézus Krisztus Urunknak is volt családja. Ácsok voltak.
És be sem várva annak feleletét, átölelte derekát, s a mellékszoba ajtajához vezette, hol az eltünt, s Veronika egyedül maradt, és leroskadva a legközelebbi székbe, keservesen zokogott.
Hogy mondhatod ezt? kiáltott föl oly mély szomorusággal Oroszlay, hogy barátja önkéntelen meghatottságot érzett, s megigérte, hogy összeköttetésbe lép az említett titkos detektivvel és mielőbb elküldi őt barátjához... Midőn Oroszlay Jakab elhagyta Hermance grófné szalonját, az egyedül maradva, kezébe rejté arczát és keservesen sirt, mint a hogy zokog az ember egy kedves halottja elhunytán.
Patakzott belőle a vér... Homályos szemeivel néha hátranézett nagy szomorúan, a vén kocsis pedig leeresztette a karját s elkezdett keservesen sirni: Hirtelen hátrafordult s rekedten, egészen belelágyulva a fájdalmába, szólott a kisasszonyhoz: Ne felejtse el, a mit a gyerekekről mondtam. Aztán előre mutatott a lovakra: Ezeknek már vége. Messziről hangos szó hallatszott: Eszter! Eszter!
A temetésről szépen hazamentünk. Az anyósom elkezdett keservesen sírni s azt mondta, hogy sírjak én is, mert az jól esik. Én azonban csak körülnézegettem.
Aztán meg patikája is van neki ott Pesten, a hol olyan szert, árul hogy ha azt mondja, nincs többé kopasz fej, hát egyszerre minden töröknek haj nő a kopasz tarkóján. No ugy-e, hogy ez is igaz. No, hát akkor az is igaz, hogy a török szultán keservesen panaszkodott, hogy annyi a pénze, nem tudja mit csináljon vele? Azt mondja neki Gábor öcsém: adja ide: elverem én! Ez is igaz.
A kiben semmi élet se volt már, azt csak lefordították az ajtódeszkáról a zsupra, ami éppen következett, gyorsan fordultak be a kapun, meg ujra ki, csak hang nem volt semerre semmi egészséges, emberi. Egy-egy láncz csikorgott vagy messze keservesen vonított egy kutya.
A Nap Szava
Mások Keresik