United States or Mauritania ? Vote for the TOP Country of the Week !


Jókedvűen ballagott a kanyargós utcák kövezetén, találomra, csak a séta és az emberek között való gondtalan elkeveredés céljából. A társzekerek dübörgése, a fiakkerlovak patkóinak csattogása, a házalók elnyújtott kiáltásai, az utcagyerekek éles füttyentései, a villamosok csilingelése kellemesen élesztgette benne a nyüzsgő, kavargó, hangos élet szeretetét.

De csak mert véremet ontottam hazámért és királyomért és megsebesültem. Ha nem sebesültem volna meg örömmel itt maradnék magukkal, kolléga s tovább harcolnék hazámért és királyomért für Kaiser und Vaterland! Alle beide sollen leben und ich selber auch daneben! Az a nevetés, amely felhangzott ajkairól, oly hangos és őszinte volt, hogy szinte beleszépült ez az egyébként kellemetlen pofájú fiú.

Letépte melléről a ruhát s Raymundus elszörnyedve látta testén a rákbetegség gyilkos nyomait. Ambrosia fölzokogott: Azt akarod, hogy ilyen nyomorúságban éljek örökre? Kímélj, Raymundus és szánakozz rajtam. Lullus Raymundus öreg mellét is megrázta a fojtott zokogás. Kezéből kihullott a kristály-fiola s hangos csattanással millió csillogó porszemmé omlott szét a márványpadlón.

Nem is hagyom, hogy a tied legyen. Bátran hagyhatod. Le akartál it... itatni, Kerl... de nem sikerült. Nem fogok ittasan belefordulni a... a... Hiába kuporogsz ott az ágyadon és lesed, hogy mikor fordulok bele a... a... Elakadt. A mondat többi része oly hangos kacagásba fúlt, hogy visszhangzott bele az egész barlang.

Lassan szürcsölte teáját, koronkint a falon függő hangos ketyegésű órára pillantott, s mind nagyobb csodálkozással látta, hogy tíz óra felé járt az idő, a misének már régen végének kellett lenni és sem Dózia nem jött, sem gyámapja nem mutatta magát mi megfoghatatlan volt előtte.

Valami messze búgással kezdődött el, mindig közeledett a hangja s olyan rémséges hangos lett, mintha valami ennél a világnál nagyobb vadállat ordítana le messzi magasról s ugy hallgatott el, mint Urnapján a rossz sortüz, a mit a rekrutákkal vegyes század puffant a levegőbe a templom előtt.

Abból a hangos szóváltásból, mit hármuktól hallottam, s miközben valami levelet is olvastak, de hogy mi volt abban, azt nem tudom.

Nagylelkű ajánlkozásomat Regina hangos nevetéssel utasította vissza. Még csak az kellene, hogy most tüzet rakjunk és telebüdösítsük füsttel az egész barlangot. Akkor aztán már épen nem tudnék elaludni. Persze, persze, a füstre hirtelenében nem gondoltam.

S ezen szavaira ismét ütést inte Szirmay, s a mogyorófa ismét hangos csattanással jelenté magát a czigány vállai között. Csak háromszáz ember uram, és huszonnégy réz ágyú. Üssétek! S új csapások következtek. Kétszáz ember! de az ütések nem szüntek meg. Jaj nagyságos uram! Kiálta Moré senki sincs, egy ember sincs! Kivallasz-e mindent igazán? kérdé Szirmay.

Sándor karjai lassan fölemelkedtek, s eleinte félénken, mintha még mindig bűnbánatával küzdene, azután mindig bátrabban, mindig erősebben átfogta derekát, magához szorította, könnyek törtek ki szeméből és hangos zokogásra fakadt. Életem, boldogságom, téged visszanyertelek, nem félek már a sors semmi csapásától.