United States or Azerbaijan ? Vote for the TOP Country of the Week !
A rémhir hallatára bucsu nélkül oszlott szét a szüreti vendégsereg. Agata is beugrott a befogott kocsiba; a kocsis kérdés nélkül hajtott a többi kocsi után a Bodrogköz felé.
Ez a diszhely, a kocsis-ülés; Deák Ferencz is mindig ide ül; ha üresen megy is az omnibusz, más helyet nem választ; s ha kedvére való lovakra akad, még sokszor ki is veszi a kocsis kezéből a gyeplőt, s maga kocsirozik az omnibuszszal.
A kocsis pokróczokat dobált hátra a kisasszonynak, hogy csak takaródzzék be jól és káromkodva dörmögött: Itt pusztulunk, kisasszony. A leány fölhuzta a lábait az ülésre s fehérre válva várta, hogy mi lesz. Mikor apadt a viz s reménykedett, hogy még se vész el ebben a szürke lében, a mi beláthatatlanul körülölelte, haza gondolt s ő kiabált ki a lovakra, hogy siessenek, mintha ez használt volna.
Az ifjú kedvesével, a kocsis, és egy szolgáló a kocsin ültek, négy szolga mellettök lovagolt. Ezekre irányzák csöveiket Pintye Gregor és társai, s egy durranásra mind a négy halva terült le lováról. A többi haramiák is elő rohantak, és Szodoray, mielőtt védelemről gondolhatott, megragadtaték s erősen megkötöztetett, hasonló sorsra jutott Ilka is.
Annyira viszi a szívességet, hogy maga is elmegy a vasúthoz, a plébánossal és Sándorral együtt. Sándor a kocsis mellé jut, mert hintóban nincs hely a számára; az állomáson sincs alkalma hosszasabban beszélni Klárával, mert a vonat csakhamar megérkezik és Atlasz úr nagyon sürgeti vendégeit a beülésre, nehogy lemaradjanak s nagy buzgalmában maga viszi utánok a táskákat.
Izgatottan topogott a gyaloguton és izzadt, pedig recsegett lábai alatt a hó, s metszőn, élesen fujt a szél. Egyszer megint jött egy kocsi, fehérczilinderes kocsis ült a bakján. Az énekes intett, hogy álljon meg, megismerte a kocsiban Schmidt tanárt. Fölnyitotta az ajtót, s most már teljesen elhagyta nyugalma. Hevesen beszélt, látszott, hogy könyörög.
Egy estébe hajló délután épp a nagyház ablaka előtt álldogált, mikor kerékkattogás verte fel a csendet s bőrfedeles, magas ringóra szíjazott vén hintó fordult a kúria elé. A bakon pofoncsapott-kalapos kocsis tartotta a gyeplőt s fehérkeztyűs inas eresztette le a vashágcsót egy selyemmantillás idősebb delnő előtt, öreg Bessenyey György kicsit megtántorodott, hogy ráismert a váratlan vendégre.
Az öreg doktor előbb mintha számítgatott volna magában, de aztán intett, hogy igen ez lesz a hatodik. A kocsis előrefordult, rászólott a lovakra: gyí hé! s tovább mentek. Most, sok év után, ha visszaemlékezem a Veressék házára, hiányos, zavaros kép áll elém.
Hallja maga, kocsis! kiáltott nagy hangon, máskor, ha az uraság érkezik, ott tartsa az orrát és vigye utána a podgyászát. Érti? Én a lovaimat ott nem hagyom az Istennek sem, felelt foghegyről a kocsis. Fogja be a száját vagy megtanítom emberségre! rivallt rá a fiatal úr és gyorsan beugrott a hintóba. Most pedig úgy hajts, hogy a lovaid hasa a földet érje!
Ugy hagynád itt az üzletet, mint a kocsis az istállót, hogy pusztuljon benne minden. Szégyeld magad! Szégyenlem, de gyere, kérlek szépen. Talán már nem is találjuk életben. Hogyne, mert olyan könnyen megy az. Elég könnyen, gyere Gyula, gyere. A fiatalabb most már igazán dühbe jött. Hallgass! Nem vagyok kiváncsi az óbégatásodra. Én nem vagyok magadfajta vén szamár, fogd be a szádat.
A Nap Szava
Mások Keresik