United States or Uganda ? Vote for the TOP Country of the Week !
És ha szerelmes is. Nem nagyobb ajándék az mindennél? Miért ne legyen még boldog? Hiszen nem fogja tudni, hogy meghal. És nem bánom. Ez oly borzasztó, borzasztó szép. Ha gonosz vagyok is, gyalázatos is, ha utálsz is. Nem tehetek, nem tehetek róla. A hölgy felállt. Kinek leszek valaha annyi, mint ennek a fiúnak? Kinek? És oly messziről jön. Mintha nem is ember volna már. Te ezt nem érted.
A spanyol azonban tiszteletteljes, mély meghajlással üdvözölte, mint a ház rokonát, István ellenben őszinte, tettetni nem tudó egyenes természetével, tartózkodólag és barátságtalanul. Azután haragtól sajgó szívvel távozott. Megint egy idegen jött-ment! Ezeknek áll a világ! A folyosó végén az öreg Ivánt találta, ki bizalmas örömmel mosolygott reá már messziről.
Ő, daczára, hogy bizonyos tekintetben könnyűvérű ember volt, tudott nagyon mélyen érezni és komoly is lenni, s most barátja háza felé haladva, egyenkint végiggondolta azoknak az embereknek sorsát, kiket a véletlen oly messziről, s oly különböző társadalmi állásból szedve össze, egymásba fűzte történetük eseményeit.
Másnap estefelé magamhoz térek és szomorú sejtelmekkel eltelve, meneküléshez látok. Végre, hála Istennek, megpillantottam a mieinket! És már messziről fülembe csapott az eleven élet friss magyar pezsgése, e páratlanul becses és kedves ajándéka a természetnek.
Hogy az éj sötétjében a tengeri hajók tájékozódhassanak, már messziről láthassák a kikötőket, vagy elkerülhessék a tengerpart veszélyes pontjait, szirtjeit, azért világítólámpákra, éjjel is messzire ellátszó tűzjelekre van szükségük.
Megkerülte a nagyudvart s az istállók felé tartott. Olyan egyenesen járt, hogy aki messziről látta, okvetetlenül azt mondta magában: Ez vagy főherceg, vagy egy becsipett ember, aki mindenáron nagyon egyenesen akar lépni. Kitünően tartotta magát. De hogy végre nyeregben ült, mégis nagyott lélekzett.
Végtére, szól a jegyző, s elővesz az almáriomból egy irtóztató magas czilinder-kalapot; hogy az egész falu előtt annál nagyobb respectusa legyen nagyságos kendnek, s az emberek már messziről lássák, hogy a löblicher Schulrath közeledik: itt küld a miniszter ur nagyságos kend számára egy hivatalos kalapot. Azzal a fejébe nyomta az uj Schulrathnak a czilindert.
Patakzott belőle a vér... Homályos szemeivel néha hátranézett nagy szomorúan, a vén kocsis pedig leeresztette a karját s elkezdett keservesen sirni: Hirtelen hátrafordult s rekedten, egészen belelágyulva a fájdalmába, szólott a kisasszonyhoz: Ne felejtse el, a mit a gyerekekről mondtam. Aztán előre mutatott a lovakra: Ezeknek már vége. Messziről hangos szó hallatszott: Eszter! Eszter!
Ha a plébánost látta, messziről kikerűlte, pedig életét adta volna oda, ha valamit hallhatna nejéről. De a szégyenkezés, a bűnbánat érzése s annak tudata, hogy nejét halálosan megsértette és nem remélhet tőle bocsánatot, egyesűlve a daczczal, mely eltöltötte lelkét, egészen elvadította, szilajjá s mégis félénkké, esetlenné tette. Utoljára mindenkit került s terhére volt minden emberi szó.
Jelentse be a legközelebbi állomáson mondta a kalauznak s azzal gyorsan a raktárosék kocsijához ment, hogy mint fő-főember a pályaudvarban fogadja az uj asszonyt. No, megjöttek Karacs ur? kiáltotta már messziről. Csakhogy itt vannak! Akkorra leszállott már az asszony is.
A Nap Szava
Mások Keresik