United States or Sierra Leone ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hát bent ül a szobában, kalap a fejében. Az asszony beköszönt: Jó napot. János nem szól. Mi baja van kendnek? János a fejébe húzza a kalapot és szörnyű mérgesen felel: Sömmi. Hát? kérdezi az asszony. Hát mondja János hát most mán, hogy lösz ez? Hát most mán mi lösz? Hát te mégy el a lóér? Nini mondja az asszony hát ki mönjön. Kend talán? Nini mondja mérgesen János, hát még mondjam is?
Az megijed, földhöz csapja a kalapot, kinevezést és rubrikázást, kiszalad az ajtón s csak az ablakon kiált vissza: De hallja kegyeemed, mondja meg a menyisztereenek, hogy fogjon magaanak maasutt sült rákot avvaa a csikfogoovaa! A régi jó időkből. Az öreg Dömötör hirneves ember volt a maga idejében. Dabi pap volt; mely eklézsia egyike a világ legszegényebb parochiáinak.
Alig egy óra mulva, hogy Esztheyné elhagyta Obrenné lakását, az sietve vett kalapot és felöltőt magára s ment a Vadász-utczába Holcsi ügyvédhez, kit otthon talált, de ki őt nem az irodában fogadta, hanem átment vele lakására, hol háboríthatatlanul beszélhettek.
Messze vidékről vásárosok jöttek s a falu főutczáján felütötték sátoraikat, csizmát, szűrt, kalapot, mézeskalácsot és gyerekjátékot kínálva a falu népének, mely szokás szerint a búcsú napján elégítette ki egész esztendőre ruházati és fényűzési igényeit.
Ruházatja a magyart és külföldit egyesíté; ugyanis szűk zsinoros fekete nadrágot viselt, és kordovány csizmát, vörös mellényt, kopott téglaszín német szabású kabátot, s kis három szegletű kalapot.
Ugyan akkor érkezett be annyi regényszűk esztendő után a Jósika Abafi- ja is, mely Szontagh Gusztávot, a regények birálóját arra a lelkes felkiáltásra készté: «Uraim, le a kalappal!» Abafi nélkül Szirmay Ilona előre láthatólag ugyanazt a nagy hatást teszi, de hát Abafi megvolt, vele egyszerre ugrott ki a napfényre és végre Szontagh Gusztáv is csak egy kalapot viselt a fején egyszerre és az már le volt emelve.
És Klára... Mi történt vele? kérdé visszatartott lélekzettel. Róla nem tudok semmit. Most azonban vegyen kalapot és köpönyeget s jőjjön velem; legyen vége a habozásnak. Jól öltözködjék föl, mert hideg van. Hogy lépjek a grófnő elébe, ki bizonynyal megvet engem? Ne aggódjék azon. Én felelek mindarról, mondá erélylyel Veronika. Vegyen búcsút a fejedelemnőtől, s menjünk e szomorú helyről mielőbb!
Az üzletekben egymásután gyultak föl a lámpák s az utcza is megvilágosodott a villámfénytől és Hermance meg-megállt egyik-másik egyszerű üzlet kirakata előtt, mosolyogva szemlélvén a szegényes holmikat, porczellánt, kalapot, czipőket stb., mintha kedve telnék ilyeneket is látni. Azután tovább haladva, ismét egy másik utczába fordult.
A Nap Szava
Mások Keresik