United States or Cambodia ? Vote for the TOP Country of the Week !


A tatárok épen nem hagyák kihülni ellenségeik bátorságát hosszas várással: legalább is azon úton jelentek meg, mely Szodoray előtt terjedett, az ellenség vakmerőn lovaglott elő, de meghökkent a magyarokat keményen helyt állani látván, már vagy ezer ember fogott helyet a völgyben, kurjongva és ordítva egy rendetlen rohanásra készülni látszottak; de Szodoray vezérének ezen esetre adott rendelése szerint megelőzte őket, és szoros tömegben tartván csapatát, villámsebességgel rohant a tatárokra, ezek az első támadás erőszakától összehányatva, szorultak majdnem ellenállás nélkül az út torkolatja felé, sűrűen dűlve a magyarok halálos csapásai alatt.

Nem mindén apró ravaszkodás nélkül bolyongott egy kicsit a veteményesben, hogy éppoly látszatával a céltalanságnak, húzódjék onnan a gyümölcsös felé, ahol már javában érett a temérdek remek kajszi barack. Kicsattanó sárgapiros arcuk ezrével mosolygott a sok sok barackfáról.

Szétveri a fundamentumát a tömeg, ha meghallja, hogy mit akarnak építeni föléje azok a rablók... Kérlek, most, hogy egy pillanatra elszunnyadtam, már róluk álmodtam. Borzasztó, hogy mit csinálnak ott az emberekkel. Egész csomó volt ott olyan, a ki már alig volt néha-néha észnél.

Van Roosen Herta megfogta a kezét és a szobrászt maga mellé ültette egy kőpadra, melyet simára és fényesre koptattak a zarándokok. János, a Boldogságos Szűzre esküszöm, nem tudok élni a te szerelmed nélkül. Elég volt a dacos, önkínzó és kegyetlen árvaságból nekem is és úgy hiszem, te neked is, János. Tudd meg, hogy jobban, szebben, tisztábban szeretlek, mint valaha.

Később kijött az udvarra Zelma néni és selyemszalaggal összekötött leveleket hozott a köténye alatt. Rózsaszínű levelek voltak. Mindegyik boriték sarkába egy kis kép volt ragasztva. Zelma néni elhivta a hölgyet. Tetszik látni súgta neki. Ezeket a leveleket mind a Róza irta a szobaurnak. Tessék nézni, milyen szépen tud irni. Azt mondta, hogy tegyem a kufferjába. Adja ide nekem, Zelma néni? Adja.

Pedig hát ez nem volt mese; hanem tökéletes valóság. Három nap egymásután megjelent egy fehérbe öltözött hölgy alak, márvány-fehér arczczal, de jól kivehető vonásokkal, kezében egy lámpa, abban egy égő gyertya, melynek lángja lobog ugyan de a falra világot nem vet: az alak a folyosó egyik ajtajától a másikig végig haladt; az őrt álló katona felhivására nem ügyelt, s a második ajtónál eltünt.

Úgy, hogy a gyerek bőre valamitől egy kicsit megsérül vagy kipállik, a sebes helyre piszok kerül, ettől aztán gyulladásba, gennyedésbe jön a seb, nem gyógyul meg, hanem váladék szivárog belőle, a váladék összekeveredik a bőrön levő piszokkal és odaszárad: ez az ótvar és így támad.

Egyáltalán az öreg nem igen látszott kedvelni az új lakót, de miután leánya az ő hon nem létében kiadta a szobát, a felpénzt elfogadta, egy hónapig mindenesetre tűrnie kellett, annak ottlétét, de midőn a tizennégy nap eltelt, kurtán, minden megokolás nélkül fölmondott neki.

A csatlós nyergéről egy széles, de lapos iszákot oldozott le és a levéllel együtt átadta Ivánnak. Kegyelmed az öreg Iván, a kulcsár? Akkor kegyelmed számára is lenne ám valami átadni valóm a vendég leányasszonyka részéről, suttogá, tarsolyforma tarisznyáját oldozgatva. Fogd be a szádat, bolond! Majd, ha lejövök!

Midőn Hermance bevégzé történetét, a fiatal gróf lehorgasztott fejjel ült helyén, s a föltevések és következtetések után, mik hetek óta lelkében megérlelődtek, azon tünődött: igaz, való-e az, mit neki Esztheyné beszélt, vagy kigondolt történet egy másnak a leleplezésére, s midőn annak csodálkozó, kérdő szemét arczára tapadni érzé, bizonytalanul mondá: Ha így van, grófné, mint a hogy nekem most beszélte, úgy nem próbálok többé tanácsot adni.