United States or Kiribati ? Vote for the TOP Country of the Week !


Oh igen, ez még a régi világból, a nagy tajtékpipás vén kecskék világából való szokás... ugyan hogy nem száradt el a kezük szára? Tehát János oldalt kerül és azt mondja halkan: Tekintetös úr. En világéletömben kórmánypárti voltam. Azt mondja erre a bíró: Azért csak hat korona a bírság. János megütődve és gondolkozva néz . Hogy nini, hát ejnye, a reggelét neki. Ez már csakugyan hogy csakugyan.

Házban az a fordított, amelyiknek az ablaka mind az utcára tekint, mi egyébként kész bolondságnak nevezhető, mert arra való az ablak, hogy az udvarra szolgáljon. Igy lehet rajta keresztül figyelemben tartani a cseléd munkáját, a baromfi téblábolását s hogy valamely gyerek nem esik-e vajjon bele a kútba. Ez ablakok előtt ámbitus szokott lenni, az igen kényelmes, ott vacsorázni szokás.

Hát csak felkapunk ide a bakra a kocsis mellé, ott még van két hely. Micsoda? Bakra? Kocsis mellé? Mit gondol öcsém uram? Én, assessor és presbyter, ekklézsia főkurátora és megyei képviselő! én bakra üljek! ennyi émber láttára; Pest városa kellő közepén, fényes vasárnap, délután négy órakor, mikor a templomból jönnek ki az emberek? Hát mi van ebben, urambátyám? hisz ez a legdivatosabb szokás.

Becsületesen kétfelé osztottam a levest, felét Reginának, felét a sajkába magamnak. Volt annyi, hogy két éhes tót napszámos is jóllakhatott volna. Nem sikerült egészen forsriftosan, mert kicsit sűrű volt, de ez a szépséghiba kívánatosságából semmit sem vont le. Felségesnek találtatódott és amint mondani szokás, az utolsó »cseppedescseppig« megevődött.

Önmagával évődő és komor állat volt, amikor megismertem. Nem volt már fiatal, hanem a kedélye inkább a körül járt, amire még embernél is azt szokás mondani: öregkutya-kedvű. Hát kutyában ő maga is eléggé öregkedvű gyanánt viselkedett.

Ha valahol ahol a bőr ráncot vet vörösödni találna, akkor arra a helyre a talkum vagy féderveisz néven ismeretes finom fehér port kell hinteni úgy, hogy egy kis vattát mártunk a porba és arról rázzuk oda a port, amelyet egy kicsit szét is kenhetünk a bőrön. De a tisztaságban is szokás egy hibát csinálni: sokan tudniillik a gyermek száját ki szokták mosni, azaz vizes ruhával kitörölni.

Lassanként kifejlődött az a szokás, hogy az aratási idő után bizonyos városokban egy-két napra összegyűltek az iparosok és kereskedők, akik a vásárló földmivesek számára kirakták árúikat. Igy már saját környezetük is nem csekély számú volt, de ez, mint a mágnes a vasat, mind több és több embert vont a városba.

Nekifoghattam az este tervbe vett nagymosásnak, nem nézte szorgalmas munkámat senki, csak a jóságos Isten. Kiszedtem kincseim közül a szappant. Glycerinszappannal ugyan nem igen szokás inget mosni más azonban nem volt. És ebből sem lehetett túlsokat elprédálni, mert csak egyetlenegy darabot birtokoltam.

Messze vidékről vásárosok jöttek s a falu főutczáján felütötték sátoraikat, csizmát, szűrt, kalapot, mézeskalácsot és gyerekjátékot kínálva a falu népének, mely szokás szerint a búcsú napján elégítette ki egész esztendőre ruházati és fényűzési igényeit.

Micsoda «tetszik gondolnikiáltott Boglár úr leereszkedőleg. Mire való ez a feszes hang köztünk? Ha én tegezlek téged, magától értetődik, hogy neked is megengedem a tegezést. Már ez így szokás a társaságban, s most már te is oda tartozol, én viszlek be, s ne félj, ha az én karomon lépsz be, senki sem fog kiutasítni.