United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !
Dózia fölveté hosszú pilláit, s bensőségteljes tekintettel függeszté szemét társára, ki visszatartott lélekzettel várta feleletét. Minden órában, minden perczben, de még ma is hihetetlen az előttem, a mit ön nekem mondott... Álomnak hittem és gyakran kételkedtem, hogy nem képzelődés-e az ön létezése, s láttam-e igazán alakját, és hallottam-e hangját, hisz az én egész életem álomhoz hasonlít.
És miért nem ment el úrnőjével? Azt nem tudom. Az egész eset nagyon titokzatos volt. Tetszik tudni, mi cselédek is észreveszünk egyet-mást, s ha nem értjük, tünődünk rajta és mióta Dózia kisasszony egy éjszaka hozzánk érkezett, minden másként s oly különösen folyt a házban. Hogy érti ezt, magyarázza ki magát, mondá Oroszlay visszatartott lélegzettel.
Azután? kérdé a legnagyobb bámulattal s visszatartott lélekzettel Klára. Meghúzódtam az erdő levágott s rakásra halmozott fái mellett és szintén vártam, mi nem tartott hosszú ideig, mert nemsokára Oroszlay grófot pillantottam meg, ki sietve közeledett Dózia felé s midőn hozzáért, karjába vette és csókokkal halmozta el. Klára szája széléig elhalványodott e hihetetlen hírre.
És Klára... Mi történt vele? kérdé visszatartott lélekzettel. Róla nem tudok semmit. Most azonban vegyen kalapot és köpönyeget s jőjjön velem; legyen vége a habozásnak. Jól öltözködjék föl, mert hideg van. Hogy lépjek a grófnő elébe, ki bizonynyal megvet engem? Ne aggódjék azon. Én felelek mindarról, mondá erélylyel Veronika. Vegyen búcsút a fejedelemnőtől, s menjünk e szomorú helyről mielőbb!
A Nap Szava
Mások Keresik