United States or Greece ? Vote for the TOP Country of the Week !
Rá is mondja Ábrahám Fekete Mihály megvetőleg: Körösztapád térgye. Már mér? fakad ki Kothenc. Hát mán micsoda csontot hajigálnának az asztalra? kérdi amaz. Hát hunnan tudjam én azt? szól vissza a juhász. De láttam. Hun láttad? adódik fel nagy gúnnyal a szó. Hun láttam? Hát a városba láttam, a kávéházba erősíti a bürgés. Csontot hánytak a kűasztalra.
A csatokat pedig a vaslakkal kell bekenni, azután derékszíjat, fegyverszíjat viaszkolni, a csákó simléderje bőrrészei ellenben licerinolajjal kenendők, mert csak ettől lesz fényes, ragyogó. A csákórózsa közepébe szintén egy szempillantásnyi vaslakkot kell csöppenteni, a külső rezét pedig olyan tükörre formálni, hogyha abba egy baka belenéz, egy egész regiment nézzen reá rézből vissza.
Hát persze mondta Zelma néni szégyenkező hangon, mert ő sem értette ezt a beszédet. Hát persze. Van mindenféle. Akkor fönt a bosnyák kaszárnyában megszólalt a takarodó. Csendesen hallgatták. Jól fújja mondta ifjabb Novoszád Ferenc és nevetett utána. Mindig nevetett utána, ha valamit mondott. Most már meleg van szólt vissza a felesége holnaptól kezdve idekint is dolgozhatsz az udvaron.
Nyitva hagyva minden ajtót, elbátorkodott a szobájáig, futva hozta vissza egyenkint a ruháit az ebédlőbe és ugy öltözködött. A diák pedig már nagyon türelmetlen volt, nagy botot forgatott a kezében s minden perczben kiszólott a másik szobából: Készen van? Még nem, csak egy kicsit még, mindjárt... Hát mi baj van, beszéljen már. Valaki van a szobában, mozgott... Ember?
E szavak után egy ideig mély hallgatásban ültek s Kardos mára elégnek tartván azt, a mit megtudott, átment szobájába s gondolkodott a hallottakon s egész nap nem hagyta el a házat, csakis az étkezésekre távozott egy közeli kis korcsmába és sietett vissza, hogy a házban történendőket a legpontosabban megfigyelje. Leírhatatlanul érdekelte ez a rejtélyes eset.
Én soha sem tudtam, mi az az adósság, kiáltott Atlasz úr büszkén, azt remélve, hogy most végre valódi helyére utasítja vissza ez embert. Azt elhiszem, öregem, felelt Boglár Kálmán, cseppet sem pironkodva. Az emberiség két táborból áll, a nagyobbikban vannak az adósság-csinálók, a kisebbikben a pénzkölcsönzők.
Nem is ez volt a neve, mert ráctól vették, az meg a Jancsi néven nevezte, de mert a tejesasszony urának a neve is János, már mint Sütő János, hogy ne legyenek ketten egy néven, a lovat azontúl Bársonynak hívták. A ló tehát megvolt hat esztendőn át a kis városszéli háznál és végezte azt a dolgát, amire alkalmazták: húzta be a tejeskocsit a városba, meg vissza.
Ime most tér vissza pihegve egyik a szökevény gondolatok közül. Nagyon messzire járhatott, hogy így elfáradt. A legrégibb multba futott vissza s onnan hozta magával azt az alakot, melyet most urának szeme elé állít. Olyan régi időből való alak, hogy Atlasz úr csaknem egészen megfeledkezett róla, de mihelyt meglátja, rögtön ráismer.
Ha Edit tudná, hogy miket fecsegünk itt össze vissza! Ha csak el nem árulsz... Milyen csípős vagy. Megérdemlem, úgy e. Nagyon szeretlek, ennyi az egész. Elvetted az eszemet. Még egy szó és itt hagylak. Már megyek is. Akkor búcsúzzál el tőlem. Csókolj meg... A vallomásaid után? Annak örökre vége édes barátom. Máskor is megcsókoltál. Mint a sógoromat. Csókolj meg úgy. Ohó! soha többet.
Klára semmit sem vett észre a gyötrelmekből, melyek férje lelkét emésztették. Ha néha komornak látta, ha észrevette, hogy homlokán egy-egy sötét felhő húzódik át, vagy kerüli tekintetét és kellemetlen gondolatokba merül, nem felel szavára vagy nyersen utasítja vissza nyájasságát: eszébe sem jutott, hogy e jeleket féltékenységre magyarázza.