United States or Anguilla ? Vote for the TOP Country of the Week !
Azelőtt egyszer láttam az utczán, csak pár pillanatra, előbb már Esztheyné megmutatta fényképét, melynek csodáltam szépségét, de az eredeti varázshatással volt rám, s nem tudnám őt többé elfelejteni. Olyan mélyen véste magát szivembe! És hol találkoztál később vele? Mert hiszen azt mondod, hogy osztja érzelmeidet. Így azt meg is kellett mondania.
Esztheyné kissé hidegen intett fejével és belépett az irodába, de Jakab gróf nem távozott, mint mondta, hanem várt annak visszajöttére, kitől talán megtudhat valamit Dózia hollétéről, bár nagyon kétséges volt előtte, hogy az ügyvéd egyáltalán szóba ereszkedik-e vele? Nem sokáig kellett várnia.
Oly nagy érzékenységgel ejté ki e szavakat a fiatal leány, hogy pár pillanatra megakadt a társalgás, s a két ifjú meglepetve pillantott egymásra. Csakhogy azok a leányok, kikről te beszélsz, nincsenek a te helyzetedben, mondá Esztheyné, s nem azért nem vesznek részt az ifjúság élvezeteiben, mert nincs kedvük, hanem mert nem tehetik.
Mind a mellett nem marad más hátra, mint hogy haza vigyem Dóziát. Obrenné lesütött szemekkel hallgatott és Esztheyné még egy kisérletet tett. Ha például kétszeres árat fizetnék Dózia ittlétéért? kérdé bátortalanul; de az öreg nőnek vér szökött arczába ez ajánlatra. Miféle véleményben van rólam méltóságod, hogy ilyet ajánl? kérdé őszinte vagy tettetett megbotránkozással.
Kérdezze meg tőle magától, vagy kérdezze meg ettől a fiatal leánytól, ha nekem nem akarja elhinni. Esztheyné a feltűnő csinos leánykához fordult. Mit tud maga, gyermekem, ezekről a dolgokról? kérdé tőle. Nem sokat, viszonzá az zavarral.
Akar nekem nyiltan és őszintén beszélni? kérdé Esztheyné lecsendesülve, s teljesen hidegen és nyugodtan. Nem jöttem rossz szándékkal, sőt lehet, hogy bizonyos irányban kezükre járok, de tudni akarom a valót.
Alig volt azonban pár perczig távol, visszajött, mondván, hogy a kit keresett, már nincs otthon, kevés idő előtt hagyta el a lakást. Úgy megvárom őt, jelenté ki Esztheyné. Az soká fog tartani, mert olykor ebédre is kimarad, azonban talán holnap ilyenkor fáradhatna ide méltóságod. Holnapig már huszonnégy órát vesztünk s nekem a bizonytalanság türhetetlen.
De az mindegy is volt. Minél tovább gondolkozott Esztheyné különös megbizásán, annál inkább hitte, hogy az igen komoly dolog a grófnéra nézve, ki sem férjét, sem fiát nem akarta vagy nem merte abba belevonni, sőt még nála régibb barátait sem, kik valószinűleg alkalmasabbak lettek volna, mint ő, a kényes és titkos megbizásra.
Jakab gróf pár pillanatig hallgatott, talán az összefüggést kereste a történetben, mert nem tudta, kérdezősködjék-e annak részleteiről tovább, vagy egyszerűen azt tudakolja, mit kiván tőle Hermance. Szeretnék önnek teljes őszinteséggel beszélni, kedves gróf... mondá Esztheyné, ki sejtette az ifjú gondolatainak lényegét, s ha okvetetlenül kivánja, megteszem, de ha lehetne...
Hermance grófnő budoárjában ült és olvasott, midőn zajosan fölnyilt az ajtó s fiatal leányalak röpült be hozzá s térdre vetve magát előtte, átkarolta derekát s zajos örömmel mondá: Itt vagyok, kedves anyácskám! Már alig vártam, hogy hazajőjjek, jó dolgom volt, pompásan mulattam, de még is csak legjobb itthon! Esztheyné melegen viszonzá az ölelést.
A Nap Szava
Mások Keresik