Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 2.
Megigértem! viszonzá Esztheyné, kezét a leányka hullámos hajára téve, ki most kérő, szelid arczocskájával a régi Dózia volt s kire visszaemlékezett, hogy az az első látásra megnyerte rokonszenvét, holott akkor majdnem gyűlölettel közeledett hozzá. De Dózia e határozott kijelentés daczára még mindig habozott feleletével.
A méltóságos úr már kétszer kérdezte, hol van, s az ebéd föladásával várnak... De megpillantva az úrnőjét követő ismeretlen alakot, meglepetve hallgatott el s azt álmélkodva szemlélte. Ernesztine, kezdé Esztheyné nála szokatlan szomorusággal. Ez a fiatal leány itt marad nálad, míg én ebédelek. De nem kell senkinek tudni ittlétéről. Érted? Senkinek!
Szeretett volna Hermance grófnőtől minél több részletet hallani róla, s megdöbbenéssel gondolt ama lehetőségre, mi annak elbeszélésekor támadt agyában, s mi akkor közönyösen hagyta. Esztheyné megbizta őt egy kényes titokkal, mit sem férjének, sem fiának nem volt bátorsága megmondani, s szorongattatásában őt választá közvetitőül.
Szerencsétlen, együgyű teremtés!.... Így teszed semmivé terveimet! kiáltott föl bősz haraggal Holcsi. Bolond, ki asszonyban bizik, valamennyi egyforma ostoba és megbizhatatlan. Esztheyné a rendőrséggel fenyegetett, mondá síró hangon Obrenné, ha nem leszek őszinte hozzá; azonban tőle nincs mit tartanunk, mert megigérte, hogy soha sem beszél rólunk senkinek, s Dózia hollétével nem törődik...
Ekkor fölértek a lépcsőn s Esztheyné ledobva kalapját, helyet foglalt, mit a vendég követett, s igen komoly arczczal folytatta a tárgyat, mialatt Bertalan gróf is a szobába lépett. Éppen most beszélem a szenzácziós ujságot, mondá Enyingi a háziúrnak.
A Nap Szava
Mások Keresik