Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. június 2.
És leszakítva a borítékot, mindenekelőtt az aláírásra pillantott s annak látására halk sikoltás hagyta el ajkait. A levél Dóziától volt. Mi bajod, Veronika? Kitől jön a levél? sürgeté őt megrettenve Esztheyné, s a többiek feszülten vizsgálták arczát, mert sejtették, hogy abban valami különös lehet, itélve a leányka megdöbbenéséről, kinek arcza a fölindulástól halálsápadt lett.
Daczos, zárkózott, engedetlen és örülök, hogy megszabadultam tőle, de tanácslom, vigyáztasson rá. Dózia hallotta e nyilatkozatot, s ajkán gúnyos, keserű mosoly repült keresztül, mialatt Esztheyné kezét nyujtá Obrennének, azután követte Dóziát, kivel némán haladt le a lépcsőn a legelső kocsiállomásig, hol fogatba ültek.
Irtóztató meggondolni, hogy oly szép, fiatal leány tizenhét éves korában örökre elbúcsuzzék az élet minden boldogságától! Ki tudja, nem lesz-e ott békésebb, boldogabb élete, mint a világban? mondá Esztheyné. Láttuk Oroszlay izgatottságát s arczának kétségbeesett kifejezését.
Azt mondta nekem, hogy megtalálta a bérkocsit, melybe a leányt beszállni látta. Így azt is megtudta, hova vitte az őt? kérdé élénk aggodalommal Hermance. Nem! A kocsis nem adott neki semmiféle fölvilágosítást. Csodálatos! De hála Istennek, hogy ő nem tudott meg semmit, mondá látható megkönnyebbüléssel Esztheyné.
Az valószinű, jegyzé meg Esztheyné, kinek nagyon kellemetlen volt ez a beszédtárgy, s örömmel látta a komornyik megjelenését, ki teakészlettel lépett be, követve az inastól, s gyorsan elrendezték a tea-asztalt, mialatt megszakadt a társalgás, s Veronika a tea kiöntéséhez fogott.
Dóziának van anyja, ki rendelkezik fölötte s várjanak, mig kiszabadul a börtönből, folytatta gúnyos szenvedéllyel Esztheyné s hátat fordított leányának. Istenem, istenem, kiáltott fel Veronika könnyekben törve ki, mily kegyetlen a sors, hogy annyi embert tesz szerencsétlenné, holott mindenki boldog lehetne!
Vezesd a kisasszonyt az általam megjelölt szobába, mondá Esztheyné, s azután a leánykához fordult: Menj, gyermekem. Aludj csöndesen és jól, holnap majd folytatjuk a társalgást, mely ma nem vezetett eredményre. Dózia gyorsan elhagyva helyét, egy kutató pillantással futtatta tekintetét végig a komornán, azután kezet csókolt a grófnénak, s szó nélkül követte Ernesztinét.
De azután elbátortalanodva gondolt a tervezett látogatásra, érezve, hogy a mit Esztheyné rábizott, az most már az ő ügye is lett, mert minden áron tudni akarta, ki az a csodaszép fiatal leány, kit Pármai Teodóziának hivnak s ki a grófnét oly nagyon érdekli.
Erre igazán nem tudnék felelni, de negyven éve vagyok ez uri háznál, s ily hosszú idő alatt sokat lát és tapasztal az ember. És képzel! jegyzé meg erőltetett mosolylyal Esztheyné, mialatt elhagyván helyét a tükör előtt, öltözködéshez kezdett, s nagyon jó kedvvel lépett a társalgóterembe, hol férjét, Oroszlayt és fiát már együtt találta.
Legnagyobb sajnálatomra azt sem tehetem. Esztheyné nagy csodálkozással tekintett rá. Tudja-e, Obrenné asszony, hogy kérésem megtagadása nagyon különös gondolatokat kelt bennem, mondá haraggal. Remélem, nem hátrányomra történik az, grófné, viszonzá nyugtalanul Obrenné. Sőt! Azt kell hinnem... De nem folytatom ezt a kérdést.
A Nap Szava
Mások Keresik