United States or Greece ? Vote for the TOP Country of the Week !


A tanuk padján ült Lamberth Klára, Pármai Juliska, Zsófi, volt szobaleány, Latorné, ki Genfben is volt Holcsi gyámleányával és Dóziával, Tornyoson pedig a háztartást vezette. Kardos, a detektiv és Somorjay Károly a koronatanu, ki betegen, sápadtan, összetörve ült helyén s nyugtalanul tekintgetett az ajtóra, melyen a vádlottnak belépni kellett. Holcsi nagyon öntudatosan jelent meg a teremben.

A cselédek vigyorogva kézbesítették a parancsokat, amikben mindig foglaltatott egy csomó kellemetlenkedés, halk, ki-kitörő meg ujra lenyelt viczogással vették tudomásul azt, ha a kisasszony kilépett a gangra, a szemétből kiszórtak az ajtaja elé egy csöppet, csak annyit, ami a bosszantásra elég s lenn a nagy ebédlőben, a mikor a szegény cselédkisasszony is ott ült az urakkal az ebéd meg a vacsora mellett, olyanformán kinálták meg a tállal, mintha valaki közülük jutott volna ahhoz a tisztességhez, hogy az asztalához ültesse a báró és ez mulattatná őket, szórakozottan fitymálva, türelmetlenül.

És mindig Éva asszonynak húzta. És mindig az ő nótáit húzta. Ambrus, mint házigazda, az asztal végén ült, szemben Évicával, aki mellé két java cimboráját ültette, akik híres udvarlók voltak. Adta, hogy nem féltékeny. A cimborák tehát udvaroltak is módjával. Tudták, hogy rajtok a férj szeme.

Leginkább azt nézte, hogy ifjabb Novoszád Ferenc meg a szobaur hogy játszanak a Lenkével. Dobáltak neki kukoricát és tanitották. Délfelé gyakran mondta a szobaur: A fene egye meg ezt a Lenkét. No, Novoszád ur már megint nem dolgoztunk semmit. Majd haragszanak a kuntschaftok. He-he-he. Az enyéim nem felelte a szobaur és komoly lett és a vászon elé ült.

Ne tessék őt megbüntetni azért. Szegénynek annyi bajlódása van, hogy már nincs is esze. A hölgy lehorgasztott fejjel jött le lassan a lépcsőn. Nem ment vissza Kálmánhoz. A vászna elé ült, de nem festett sem ő, sem a szobaúr, hanem az ecset szarával piszkálták ki a földet a gömbölyű kövek közül. Adhatok én pénzt Jungéknak? kérdezte később a hölgy, mindig a földet nézve. Most ne.

Góg Ferencz meggörnyedve nyitotta ki az ajtót s engedelmet kért, hogy beléphessen és csendes magányban átengedhesse magát nagybátyai szíve fájdalmának. A szobában találták Manót és Eveline grófnét. Manó a pamlagon ült s lábait az asztalra tette.

Holnap folytatjuk, hadnagy úr. Meg kell önt győznöm... Gálánsán köszönt és elment. Ki volt ez, Kolár? kérdezte a doktorka. Jóformán magam sem tudom. Talán egy hímnemű és öreg Sherezáde... Érdekes bácsi és , ... Azontúl minden nap ott ült a fiú mellett egy félórácskát. Istápolta. Mulattatta kis történetekkel, érdekes hátterű epizódokkal.

Fiatal ember tartotta a gyeplőt s nem ült mellette más, mint egy őszes bajuszu, pörge kalapos kocsis. A diáknak megakadt rajtuk a szeme, kihajolt a korláton s ugy nézte, hogy hogyan jönnek s hogy suhannak el majd az omnibusz ablakai alatt, gyorsan, tünemenyszerüen, mint a gondolat, a mi csak átfut az ember agyán. Mosolygott s egyszerre följajdult és az arczához kapott.

Szomorú őszi délután volt, midőn a fiatal gróf a pályaházba érkezett Tornyoson, mely mint tudjuk, az ő állomása is volt, s kissé tájékozni akarván magát, az állomásfőnökkel beszédbe eredt. Most kevés ember száll ki itt az állomáson? kérdé, mielőtt kocsira ült volna, hogy birtokára hajtasson. Nagyon kevés, majdnem senki, tegnapelőtt azonban a tornyosi uraság jött meg.

Sajnos, Dömötör János csaknem harminc éves volt már s még nem ivott Cliquot-t, nem látott orosz balletot, nem volt spiritiszta szeánszon, nem ült automobilon és nem lévén uriasszony szeretője, nem szagolt még levendula-illatot párisi csipkefehérnemün.