United States or Tunisia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Ezeket úgylátszik arra szánták, hogy azemberevők‟ e vén csontokat falják fel először. A következő napon két idősebb asszony merészkedett a kúthoz és ezek is híreket vittek haza. Az ellenséges katonák nem eszik meg az olaszokat. És egyszer csak annyira helyreállott a bizalom, hogy két szép olasz leány tünt fel a kútnál. Ezek voltak aztán az igazi békekövetek.

Már éppen tovább készült Balázs, amikor a ház mögül előtoppant a fekete párduchoz hasonlatos leány és nagy szemet meresztett a nem várt látogatóra. Összevillant a szemök és a fekete párduc sütötte le előbb a magáét. Balázs ugyancsak rajtafeledte a tekintetét. Nem volt csuda.

A nagy kert veteményes részében néhány napszámos leány dolgozott is, nem is, ahogy jól esett neki. Világos kacabajkájokban olyanok voltak, mint a mákvirág, amely sorjában van egymás mellett s az egyik fehérbe játszó, a másik rózsaszínben játszó, a harmadik lilába játszó; egyik sem egészen határozott színű, de mind csupa üdeség, gyöngédség, mint a harmat.

Két szolga egy leány holttestét hozta az előbbi vadászat helye felől, s egy harmadik vállára támaszkodva az öreg Szirmay István közeledett, sűrűn ömölve könyei borult szemeiből; az első pillanatban mindnyájan Szirmay Máriát ismerék meg a halottban. Véres ruhája erőszakos kimulásra mutatott, a szomoruság ezen új szerencsétlenség felett, csak az általa gerjesztett bámuláshoz vala fogható.

Ellenkezőleg, Sándor nagy elismeréssel beszélt ügyes lovaglásáról és már sokkal bátrabban és bizalmasabban szólt hozzá, mint délben. A leány meg olyan fesztelenül viselte magát irányában, mintha régi ismerősök volnának. Milyen rossz nevelése van, gondola magában Atlasz úr.

Ki akar neki szolgáltatni? kérdé rémülten a leány. Mit tehetek? Klára! kiáltott föl zokogva Dózia s hozzáfutott és kebelére vetette magát.

Elégülten gondolt arra, hogy valamennyire elégtételt szerzett magának ezzel a néhány márkával. Másnap kedvvel kelt fel, befüttetett, valamennyire rendbehozta a fészkét s mikor a leány feljött, elkezdték a munkát. Mikor a piktor közbe-közbe letette a palettát, sokat beszélgettek.

Nem pirult el, nem sütötte le szemét, nem babrált a köténye csücskén, mint a falusi kisasszonyok, mikor a földes úrfi megpödörte a bajuszát s valami vastag tréfát mondott nekik vagy épen megcsípte az orczájukat. Az igaz, hogy most semmi ilyesmit nem művelt. Pedig nem lehet mondani, hogy a leány büszke lett volna iránta vagy tartózkodó, vagy hideg.

Tudom már, mit kell tenni! Maradj itt, mindjárt jövök... Mit akarsz? Megnézem, nem leskelődik-e ott valaki, azután visszajövök. Megragadtam a kezét és nem bocsátottam. Csak nem képzeled, hogy eleresztelek? A leány vékony ajkai körül mosoly játszadozott, miközben végignézett rajtam és valami utánozhatatlan kicsinyléssel így szólt: Csak nem képzeled, hogy erre engedélyt kérek tőled? Lám!

És szinte felbődült veszett gyönyörüségében, amikor a leány szót fogadott neki. Gyere, hazaviszlek! mondta szenvedélyes akarattal, alkut nem tűrő hangon. Asszonynak visz? kérdezte a leány, követelve. Az erdésznek már vérben forgott a szeme, lüktetett az agya, dobolva dobogott a szíve. Annak viszlek; felelte elszántan. Ha megcsal, megölöm; tudja ugy e, hogy a kezemben volt az élete?!