United States or Afghanistan ? Vote for the TOP Country of the Week !


Föltaláltam az ön védenczét, ki általam kerestetett, folytatta komolyan, majdnem tünődve az ifjú, talán a fölött, hogy öntse szavakba, a mit mondani akar. De félek, hogy nem mondhatok róla olyan hirt, mit grófné talán vár, és kielégítheti reményét. Hogy érti ezt? Egyszerűen úgy, hogy a keresett fiatal hölgy nincs fenyegetve semmi veszedelem által.

Többé egyetlen szót sem váltottak együtt, s nemsokára a zárda kapuja előtt állt meg a fogat, hol Veronika a fejedelemasszonyról kérdezősködött, s megmondván nevét, rögtön be is bocsátották ahhoz. Mit kíván, gyermekem? kérdé az tőle, jóindulattal tekintvén a viruló szép leányra. Néhány nap előtt egy fiatal hölgy jött ide, kezdé Veronika. Somorjay Teodózia a neve. Vele kivánok beszélni.

Ezek tehát ama bizonyos szegény, de becsületes, rossz sorsra jutott, de büszke lengyel főnemes leányai?... Azt éppen nem mondom. Az öreg hölgy szavaiból úgy vettem ki, hogy zeneprofesszor az apjok. Ah, zongorahangoló! Az már más. Eszerint testvérek? Annyira testvérek, hogy ikrek. Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S én haza menjek aludni? De maradjunk a főkérdésnél. Csinosak? Mint két rózsabimbó.

Mindig azt mondta, hogy az: automobil menjen gyorsabban. Azután már csak négy nap múlva jött el a hölgy. Zelma néni már a Lógody-utcában várta. Tessék már jönni, mondta. Kálmán sokkal rosszabbul van. Már nemsokára meg fog halni. Rosenzweig orvos mondta. Mindennap elküldött engem a Szénatérre, hogy nézzem, jön-e már a hercegnő. Minden este sirt.

Akkor megfogták és spárgával összekötötték a szárnyát, hogy ne csapkodjon. Aztán feltették a soffőr mellé az automobilra. A hölgy és a szobaur beültek és elindultak a hűvösvölgyi erdőbe. Útközben találkoztak elegáns automobilokkal, melyekben a hölgynek ismerősei voltak. Valamikor, nem is olyan régen, ezek közt éltem mondta a hölgy. És nem is tudtam, hogy más élet lehetséges.

Néha fáradt, tetszik tudni szólt közbe Zelma néni. Akkor már nem tud beszélni. Hiszen majd felgyógyul nemsokára. Nem fázik a nyaka? Hűvösödik már. Takarjuk be. Igy. ? Jung Kálmán szája megrándult, de nem tudott szólni. Akkor a hölgy hirtelen elfordult. Isten velük mondta és gyorsan kiment az udvarból. A selyem ruha suhogott a köveken és a kalapja kék tollai beleütődtek az alacsony szemöldökfába.

Találgatták, hogy ki ez a hölgy és mindenféle történeteket mondtak grófnékról. Én ismerem ezt. Mondta a kövér asztalos a Lovas-utról. Ez a méltóságos gróf Hohenbergné a várból. Dolgoztam náluk. Biztosan tudom. Minden délben láttam. Arcképet jött csináltatni a szobaurnál. Százötven forintot fog fizetni érte. Én megmondom mondta a tejkihordó a szomszédból, aki mindig részeg volt.

Rögtön gyere. Rögtön. Én megyek. Akkor a hölgy el is indult és futva ment fel a meredek lépcsőn. Kapaszkodj a keritésbe. Kiáltott utána a szobaur. Fent a korcsma előtti szőlőlugasban érte utól. A hölgy egy fához támaszkodva várta és lihegett a futástól. A lemenő nap aranyos-piros fénye az arcába és a nyakára sütött. Gyalázatos emberek vagyunk Géza, mondta. Oh milyen gyalázatosak vagyunk. Miért?

Sokaknak a fogadó lakói közül találgatásra adott okot a három magyar hölgy kiléte és társadalmi állása.

Ama két fiatal hölgy hollétét kikutatta, de továbbra azt kell tudnom, mit szándékoznának azok tenni? Hazajönnek-e vagy tovább folytatják útjukat, mert én nem mehetek Genfbe, nem találkozhatom titokban Dóziával, miután Klára ismer s azonnal tudatná Holcsival ottlétemet. Mindez úgy van, viszonzá a detektiv. Tehát kivánja gróf úr, hogy folytassam megbizását?