United States or Chile ? Vote for the TOP Country of the Week !


Arra megint hozzám szaladt s huzott maga után, mig egy csendes sarokba nem értünk. Itt hirtelen elmondott mindent, a mit előbb tudnom kellett, de nagyon izgatott volt, a mig beszélt. Féltem tőle, huzódtam s néztem a szemét, hogy milyen zavaros, üres, fénytelen. Ugy látszik észrevette az idegenkedésemet, mert igyekezett megnyugtatni. Csendes öreg ember vagyok, ne tartson semmitől.

A leány abban a pillanatban talpraszökött. Megbolondultál? Hová akarsz menni? támadt rám szinte fenyegetve, s a barlang szája elé ugorva, elállta az utat. Meg kell tudnom, hogy jóbarát van-e most a Standomon, vagy ellenség. Kell! Tehát megyek. Légy szíves, fiacskám, eredj félre az útból, különben... Mit különben? Azt hiszed, félek tőled? Különben félreteszlek... Nem szabad kimenned, hallottad!

Az ügyvéd szemüvege alatt elhalványodott s mind a mellett mosolyogva kérdé: Szabad tudnom, mik lesznek azok a lépések, miket a grófné ez ügyben tenni szándékozik? Majd hallani fog róla ügyvéd úr. Ön ittlétem óta egyetlen kérdésemre sem válaszolt, s engedje meg, hogy a hozzám intézettre én is adós maradjak a felelettel.

Azonban szabad tudnom, miért tagadja meg tőlem az ügyvéd lakásának hollétét, melyet minden czimtárban megtalálhatok? kérdé Hermance figyelmesen vizsgálva a főnöknő arczát. Egyszerüen azért, mert nem akarok ebben a dologban szerepelni!

De különben minden hónapban fölkerestelek egyszer, sőt midőn beteg voltál, többször is meglátogattalak és gondoskodtam rólad minden irányban s hogy ki vagyok, az neked mindegy lehetett. De miért nem volt szabad azt tudnom, még csak imádságomba sem foglalhattam igazi nevét? És valóban imádkoztál értem? Minden este és reggel, buzgón, hálateljes szívvel.

Észrevettem, hogy apró szemei figyelemmel kísérik minden mozdulatomat... szinte lesni látszott rám, mint a macska az egérre... de nem mutattam neki, hogy ez a folytonos leskelődése terhemre van. A bizonytalanság foglalkoztatott, amelytől sehogy sem bírtam szabadulni. Most, hogy nagyjában ismét pihentnek és teljes erőben levőnek éreztem magam még kevésbé. Eh az ördögbe... végre is meg kell tudnom!

Ne félj. Válaszolá ez röviden éljetek egészségben; s oly hirtelen, mint jöve, el akart távozni. De mi lesz vége a dolognak, ha már részes vagyok a tettben, csak szabad lesz tudnom. Kiálta a távozó után Zakharovics.

És ez ügyben keresett engem méltóságod? Miután a levél önre hivatkozott, siettem fölkeresni irodáját. De nem voltam otthon. Sajnálom, hogy hiába fáradt hozzám, azonban azt kell tudnom, miféle ügyben kellene felvilágosítást adnom? Eszthey arczán zavar látszott e kérdésre.

A mester nincs honn, elutazott! felelé, ő is meghajtva magát, de rideg, elutasító hangon. Elutazott? Hová? ha szabad kérdeznem. Mindenekelőtt azonban szabad tudnom, kihez van szerencsém? Én páter Julián, felséges császári urunk gyóntatója vagyok! Tudom! Én pedig a mester adeptusa! volt a válasz.

Ennek a képnek a tulajdonosnője nem lehetett az, ki itt volt a palotában, s éjnek idején futott ki mellettem a hátulsó kapun, mert az már régen meghalt, azonban valaki más hagyhatta itt s meg kell tudnom a komornától, ki volt az? mondá helyét elhagyva Bertalan gróf. Majd én beszélek vele, kiáltott föl hévvel Hermance.