United States or Bhutan ? Vote for the TOP Country of the Week !
A minap említést tettem arról, hogy van egy kevés megtakarított pénzem. Ez igaz. De nagyon kevés. Most, hogy összes számláimat kifizettem, alig maradt harminc-negyven fontom... Azt azonban nem említettem, hogy a feleségem könyvet írt... A barát figyelmesen nézett rá. Könyvet? Igen, és pedig eléggé sikerült könyvet. Bár én nem olvastam el... Nem olvasta?
Pár perczig némán ültek egymásnak szemközt, mialatt a szolgák kivonultak, azután Hermance kérdés nélkül mondá: Képzeld, Berni, mi történt ma velem; én, ki fél életemet e városban töltém, eltévedtem. A gróf kételkedve s figyelmesen tekintett rá. Egész nap iszonyú fejfájásom volt, folytatta kissé akadozva a grófné és azt hittem... A reggelinél nem említettél arról semmit, vágott szavába a gróf.
Azonban szabad tudnom, miért tagadja meg tőlem az ügyvéd lakásának hollétét, melyet minden czimtárban megtalálhatok? kérdé Hermance figyelmesen vizsgálva a főnöknő arczát. Egyszerüen azért, mert nem akarok ebben a dologban szerepelni!
Ráhajtottam fejemet a hátizsákra, magamra húztam köpenyegemet, egy ideig figyelmesen hallgatóztam... aztán úgy aludtam, mint a mormota. Csakhogy nem olyan sokáig, mint a mormota. Alig pitymallott és már fölnyitottam a szemeimet. Az erdei vad nyugtalan ösztöne, vagy mi, dolgozott érzékeimben, de a menekülés vágya még egészséges álmomat is legyőzte és nem tűrte, hogy uralkodjék rajtam.
Ez az úr azt mondta, hogy haza hívnak bennünket, s így legközelebb kell érkezni levélnek. Klára figyelmesen vizsgálta a beszélőt, valami szokatlan kifejezést látott arczán.
A fensík tetejére érkezve, Regina egy pillanatra megállt és ernyőt formálva szemei elé a tenyerével, figyelmesen vizsgálódott régi Standomnak messzire ellátszó magányos nyírfája felé. Melléje álltam és én is vizsgálódtam, észrevenni azonban nem vettem észre semmit, ami gyanumat fölkelthette volna.
Meglehetős rossz kedvvel érkezett haza, hol öltöző-szobájába menve, leányát ott találta, ki mint látszott, várt az ő jövetelére. Azt hittem, sétálni mentél, kezdé Hermance grófnő, figyelmesen pillantva rá, kinek arczán valami szokatlan kifejezést látott, mi vonásain a rendes komolyságnál is feltünőbb volt. Ma nem mentem, mert fontos beszédem van mamával.
Regina figyelmesen nézegette a műveletet, de nem ajánlkozott, hogy segít. Tegnap még ajánlkozott. Láttam, hogy a számára szegett kenyeret sem eszi oly mohón, mint tegnap, hanem inkább csak csipegeti. A kenyér mellé adott sajtot pedig csak alig hogy érintette. Nem ízlik? Nem vagyok éhes hangzott az egykedvű válasz. Más baj nincs? De van, még pedig nagy... Ezt a vizet nem lehet inni.
De milyen más volt a tekintete! Ha koronkint komolyan, figyelmesen hallgatta, amit egy léha életü, de alapjában szomoru ember beszélt neki, olyan szépen tudott nézni, mint soha senki más. S mikor erre a meleg, odaadó tekintetre gondolt, kedve lett volna kiszállni és tüstént visszafordulni. Eh, mindegy! Úgy van jól, ahogy van. A vonat megállott. Árokszállás!
Mindenki erről gondolkozik, erről suttog, ezért lesi figyelmesen a háziaknak, kivált a fiatal házaspárnak mozdulatait, arczkifejezését, s a titkolózás, suttogás, apró csoportok alakulása, a feszűltség és nyugtalanság olyan színt ad a társaságnak, mint ha csupa összeesküvők gyűléseznének, kik a jelszót várják a lázadás zászlójának kitűzésére. Másban is különbözik a társaság a tavalyitól.