United States or Czechia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Hogyan van az, hogy én, ha kimegyek a nyefszki prospektre ott találkozom a te öcséddel; ha megyek az angol rakpartra, megint találkozom a te öcséddel; ha a nyári kertben sétálok, ott is megint találkozom a te öcséddel? Hát nincs a te korhely, naplopó öcsédnek egyébb dolga, mint minduntalan ott csavarogni, a hol én járok?“

A dorgálást elmondta Mencsikoff herczeg az öcscsének, ki huszárhadnagy volt. A huszárhadnagy erre azt viszonzá: „Hallod-e bátyuska! Hogyan van az, hogy én, ha kimegyek a nyefszki prospektre, ott találkozom a czárral; ha megyek az angol rakpartra, megint találkozom a czárral; ha a nyári kertben sétálok, ott is megint találkozom a czárral?

Visszaintettem neki, hogy csak menjen onnan s néztem az öreg Flóriánt, a ki keresgélt a könyvben s némely tételnél nagyon elgondolkozott. Vártam még tőle valamit, hogy világos legyen az egész állapot. Addig már nem megyek haza... Egyszerre csak talált valami érdekes megjegyzést a könyvben, mert földerült az arcza.

Mit jelent ez a sóhaj? kérdé enyelegve, de szemöldökei összerándultak. Semmi különöst... De bevégeztük a reggelit, s én megyek és tudakozódni fogok az éjjeli szökevény felől. Ne büntesd nagyon szigoruan, azonban ne nézd el az ilyen éjjeli kirándulásokat, ha nyomára jösz kilétének, mondá nevetve Bertalan gróf, s mindketten elhagyták az ebédlőt.

Schon gut... szép tőled, ha most így gondolkozol válaszolta halk hangon s közben, mintha egy bánatos sóhaj is ellebbent volna ajkairól de azért, mondom, elpusztulhattam volna... Amikor elhagytál és egyedül maradtam, nagyon el voltam keseredve. Azt gondoltam, hogy az én életemnek igazán nincs semmi értelme tehát minek is élek? Senki sem örül, ha jövök és senki sem búsul, ha megyek.

Ha pedig még nem indultak el, csak van eszük s nem jönnek. Honnan tudjam én azt? Fogass be, én megyek eléje. Sándor, ha baj éri... Tudod, hogy kettő már meghalt... Ha ez az egy is meghal, akkor elvesztem az eszem... A gazda megfogta az asszony kezét, magához vonta s most már szorongva bámult bele a viharba maga is. Lenn a cselédek a pinczét üritették ki. Közéjük kiáltott: Pista! Nyergelj!...

Szó nélkül... Csókolj meg előbb, vagy még azt se, utálatos az olyan fej, a miben megbomlott a velő; csak lőjj agyon. Én talán félnék, vagy nem tudnám felfogni a dolgokat... Esküdj... Fiam, ne beszélj ilyet. Addig nem megyek tovább. Kimerülten roskadt le a gyepre s bágyadt könyörgéssel nézett föl a szép szál emberre, a ki lehajolt utána. Elpusztulok itt, de nem megyek. Esküdj meg...

Hogy mondod? Nem állok utadba. A férfi bevágta maga után az ajtót s a konyhában kezdett el kiabálni: Utamba? Hát micsoda utamba? megyek a hova akarok... A kapuig úgy ment, hogy kopogott a sarka a kövezeten s azután a kicsi asszony csak érezte, hogy valahol itt van a közelben, de nem hallotta.

Azt én sem tudom... Talán leánya fogja segíteni, ki, úgy hallom, Eszthey grófnénál van. Már nincs ott, zárdába ment. Ne mondja, gróf úr! Ez igazán csodálatos. Oly fényes jövőnek nézett elébe... És mit mond erre Oroszlay gróf, ki általam oly nagy hévvel kereste hollétét? Még nem tudom, most megyek hozzá, viszonzá Enyingi tartózkodva, ki nem igen szeretett Kardossal ezekről a dolgokról beszélni.

S mialatt átmentek a vendéglőbe, megkérdezte Cipriánitól: Nem jössz ki? Hová? Árokszállásra. Kilovagolsz? Nem, a gyorsvonaton megyek. Ebben a szép időben? Ruhát is viszek magammal, mert meglehet, ott maradok három-négy napig. Nem szeretek a Jóska ingeiben járni ez előtt a csokoládé királyné előtt. Mit csinálsz ott annyi ideig? Kirándulunk Szilas-Almásra. Fürdőzni? Áprilisban?