United States or Greenland ? Vote for the TOP Country of the Week !


Tulajdonképen mit is keresek én a kőfaragók kocsmájában, vagy ha már nem tudok leszokni róla, miért nem járok éjjel autón vagy bérkocsin? Igaza van a feleségemnek! És már csak önmagára tudott haragudni, ámbár később eszébe jutott, hogy az ember, hiába, soha sem lehet elég óvatos.

Gyanakodva nézte ezt a közeledést, elhuzódott, mindig csak félszemmel, alattomosan nézve vissza, hogy nem követik-e ellenségesen, a fogait vicsorgatva fordult vissza, a mikor látta, hogy a raktáros utána ment. Azután is hiába való volt minden.

Jól gondoltam ki dunnyogta vállait vonogatva Regina de nem tudtam végrehajtani, mert ennél a pajtánál az a csavargó egyszer csak elébem állt, mintha a földből bújt volna ki és megtámadott. Soha ezt azelőtt nem cselekedte. Azt hittem tréfál, de nem tréfált... megragadott és hiába estem körmeimmel az arcának... nem eresztett el.

Különösen Aemilius folyton mosolygó arca nyúlt meg s egész nap alig lehetett szavát venni. Hiába hangoztatta előtte Caesar a bölcs mondást, komikus szónoki pózba vágva magát: Viseld el és ne hibáztasd, amin úgysem lehet változtatni, a fiatal lovag arca nem akart földerülni, ő a maga pénzét vesztette el, míg az aedilis csak Crassusét. De végre is megnyugodott.

Hiába volt olyan acélos, erős, edzett, mégsem tréfa az, hajnaltól alkonyatig lesni, kergetni a bizonytalanul bujkáló orvvadászokat, akik már megint nagyon vakmerően garázdálkodtak. Alig vol nap, hogy a vadőrök ne jelentettek volna neki a főnöküknek valami ujabb csinyt, amit az a veszedelmes népség követett el.

A szegény fiúnak sem éjjele sem nappala nem volt, nyugtalan aggodalmától, hogy hátha mégis hiába minden s a szerelmesét mindörökre elragadja, tőle a szülői zsarnokság.

Hanem hát a harkály nem pecsenyének való. Felmegy tehát az igazgatóhoz s jelenti, hogy itt van. Az igazgató vállat vonít. Hogy lehetne már ön itt? mikor ön meghalt. Ki mondja azt? Ihol van az ujságban. Hat ujságban is benne van, hogy ön agyonlőtte magát s meghalt. De hát én mondom, hogy nem haltam meg. Már nekem hiába mondja.

Hiába, nem szeretünk ott lenni, ahol egyetlen árva magyar szót sem hallunk... Jókora útat kutyagoltam végig a hátulsó vonalak között, de senki sem volt kíváncsi, hogy mit keres itt ez az egymagában siető idegen regimentbeli »Mann«. Végtelenül közönyös arcok, semmitmondó, unott szemek és alig mozduló csend. Az emberek szó nélkül tettek-vettek, mintha fababák lettek volna.

Lövést hallottak itt is, ott is; de hiába volt minden igyekezete az erdész és vadőrszemélyzetnek, nyomra akadni nem birt; a tettest vagy a tetteseket elcsípni sehogysem tudta. Ekkor vette a kezébe az ügyet Balázs, a péri erdész.

Hiába mondja azt Andersen oly fokozott elmeéllel, hogy idő lemos aranyat, míg disznóbőr megmarad, mert nem marad biz az meg. Hanem hát mindegy. A kísérletek, amelyek bocskort, piros cipőt, barna cipőt próbálnak ifijúr apró lábaival összeköttetésbe hozni, sikertelenek maradnak. Nagyokat rúg eleinte, de mert hogy ezzel nem ér célt, kifakad: Brrr, brrr, brrr, bürüm, bürüm.