United States or Paraguay ? Vote for the TOP Country of the Week !
A misének régen vége van, s már gyámatyám is megjött a vasutról. A tó partján andalogtam, mondá kissé elpirulva a kérdett. Tudod, mily nagyon szeretem azt a kék szinű hullámos vizet.
Két év múlva, már ki fogja kapni. Százezer forintot. Igy beszéltek. Aztán a vendégek visszamentek a korcsmába. Mindenki szidta a tejkihordót. Vacsora után a szobaur megint az ajtófélfához támaszkodva nézte, hogy apró kék bárányfelhők vannak a hold alatt és ujjaival fésülte a haját. Szél volt és a feje felett zugtak a fekete kerti bokrok. Most hánykódik a tavasz. mondta a szobaur.
Minthogy azonban Dömötör nemcsak művész, de emberszerető ember is vala, közelebb lépett az anyához s gyermekéhez, hogy megtudakolja bánatukat. Az asszony ráemelte szép kék szemét, végigsimította kendője alól kiröppent szőke fürtjeit és szaporán elmesélte, hogy nincs pénze meleg vacsorára és éjszakai szállásra, csak ez a gyenge beteg gyermeke van ezen a kerek világon. Hát a gyerek apja?
E férfiú szintén oláh volt, amit az asztrakán sapka mellett még az is bizonyít, hogy gyakran kapott leveleket, amelyeken kívül, a hátlapon, kék nyomásban pompázott a salutare din Caransebes. Miklós oláh volt.
Az idegen asszony munkához látott, a többi pedig jó lélekkel vette körül a teknőt és mig az uj gyermek megkapta az első fürdőt, egymást érte a sok megjegyzés, csupa jó tanács. Azt is találgatták, hogy vajjon kire hasonlít. Egészen az anyja. Inkább az apjára üt bizony, kék lesz a szeme. Milyen okosan néz.
Beleznay úr pedig elmegy haza s lehajtja öreg fejét a boldogtalanság párnájára, amelybe áldott kezek valamikor az illúzió kék virágát hímezték vigasztalásul. Élete hatvanadik nyarán mint a többi parcellás-paraszt, letette a kapát s kiköltözött a péterszögi szőlőbe. Nem dolgozott többet, csak pipált és szemlélődött, hallgatván a füvek növését s a jegenyésben csörgő seregélyek lármáját.
Röhögött a sarjunak s aztán mintha harapott volna belőle. Aztán sürü vakkantással bulikutya veszekedett valami nagy döggel, a ki lustán böfögve ugatott vissza rá és igazságot tett talán köztük egy tehén, mert hosszan bőgött... Ez is mind messze van valahol, inkább sejtés, mint a milyen körül a sok falu sürü kék füst alatt, a mit nem enged fölszállani a nehéz, vizes köd.
A következő nap a társaság vadászni indult, de a házi úr nem tartott velük, mit senki sem vett tőle rossz néven, ismervén annak hajlamait az egyedülléthez, s hagyták álmodozni, mint a hogy nevetve mondták. De ezuttal Jakab gróf nem adta magát álmodozásnak, hanem sietett élvezni a boldog valóságot s ment a szép kék tó partjára, hol Dóziával összebeszéltek, hol találkozni fognak.
Még pedig jól, Jánoskám; jól. Egy tanácsos veszi a postától. Felülvizsgálni jött a hivatalt. Zsenkó az ő sima, kék ruhájába... Na aztán képzelheted... Jó gyerek, gavallér gyerek. Szeretem. Azonban nem tudom, hogy lesz, ha valami zöld, gügyögő természet... Komikusan megvakargatta a füle tövét, mintha mondta volna: Zsenkóval nem kukoricázol, kamerád. Zsenkó elment.
Kemény, sápadt arca, amely mögé mindig el tudta rejteni fölindulását, most kigyúlt és hűvös, kék szemében heroikus tűz lobbant fel. Forró agyán átvillant a gondolat: Még megfordulhat a kocka. És én egyedül, két ágyúval föltarthatom az ellenséget. Őrület volt, de szép, csodás, nagyszerű őrület. Ebben a pillanatban egy lángeszű költő állt az elhagyott ágyúk mellett.
A Nap Szava
Mások Keresik