United States or Djibouti ? Vote for the TOP Country of the Week !
No, vén szamár! szólt s a hangja most már barátságosan csengett, kellett ez neked? Minek ingerelsz, mikor rosszkedvü vagyok?! Látod, ez már beszéd! felelt Cipriani meghatva. Miért nem mondtad ezt mindjárt? Vidovicsra nem is haragudott tovább, csak a civilek gyalázatos szerencséjét átkozta magában.
De nagy vala bűnöm, s így csak hozzá mért az iszonyú büntetés. A szatmári őrsereg tisztjei gyakran jártak Megyesre. Egy tiszt Lenkámra veté szemeit, gyalázatos lelkében a csábítás csak egy mulatságos, nevetséges mű volt.
1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda kinn régóta két óra van már. 2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is nap lesz. És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember! Leányvár. 1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján.
Ott aztán kis híjján, hogy lelkes hurrát nem kiáltottam örömömben a Mindenség kegyelmes alkotójának tiszteletére, aki egyetlen kézlegyintéssel véget vetett a gyalázatos időjárásnak, elűzte az esőfellegeket, megállította eszeveszett rohanásában a förtelmes szelet és olyan felséges ultramarinkék színt varázsolt a firmamentumra, hogy az embernek a szíve repesett örömében!
Tehát azért nem távozhatom innét, mert Holcsi ügyvéd gondoskodik rólam s ő egyszerűen fogvatart e nyomorult lakásban, hol nincs egy nyugodt pillanatom. Holcsi ügyvéd? Ki az? Nem ismerem, viszonzá egykedvűen a detektiv, míg belseje reszketett az örömtől. Ennek a vén asszonynak a fivére. Gyalázatos rossz ember, kitől minden kitelik s kitől én félek és nem merek ellene tenni. Ne mondja!
Utálatos gazember! ily rémítő hazugsággal akarod befejezni gyalázatos életedet? mondj igazat vagy kínos lészen halálod. Csak csendesen úrfi, én minden szavamat bebizonyíthatom; kérdezd azon öreg urat s itt Szirmayra mutatott a haramia ismer-e engemet? Ezen rabló csapott engem a földre. Mondá Szirmay a zsiványt megtekintve.
Rögtön gyere. Rögtön. Én megyek. Akkor a hölgy el is indult és futva ment fel a meredek lépcsőn. Kapaszkodj a keritésbe. Kiáltott utána a szobaur. Fent a korcsma előtti szőlőlugasban érte utól. A hölgy egy fához támaszkodva várta és lihegett a futástól. A lemenő nap aranyos-piros fénye az arcába és a nyakára sütött. Gyalázatos emberek vagyunk Géza, mondta. Oh milyen gyalázatosak vagyunk. Miért?
Ezen szavait ejtvén, elváltoztatá More ábrázatját, s csak most tünt ki, hogy előbbi butasága inkább fölvett, mint természetes volt, ezzel akarta alkalmasint Szirmay haragját magáról elhárítani, és utóbbi beszédét bizonyos vakmerőséggel hangoztatá, a melyben mégis elég okos volt előbbi ostobaságának egy részét megtartani, de ismét és nagy sebességgel egészen ábrázatára vonta azt, mint egy megtámadt lovag sisakellenzőjét, midőn Szirmay haragra lobbanva így dörge reá: Jól van ficzkó, de gyalázatos hazudságodért a bástyára akasztatlak, hogy legyen mire irányozni a hatvan ágyút.
Az első kifakadás sikeretlensége még inkább nevelte indulatom lángjait, a fő tárgy, a fő bűnös elszabadult. Jaj tehát a hátra maradtnak! kiáltá bennem a gonosz lélek. Feleségem szobájába rohantam. Hitván gyalázatos szentségtörő! vala halált lihegő üdvözletem.
Ha megmaradtam volna homályos és hűvös zárkózottságom, munkával és küzdelemmel megédesített szegénységem, bohémes szerelmeskedéseim és polgári örömeim apró hotelszobájában, vagy egy külvárosi atelier fehérre festett csupasz négy fala között ... nem jutottam volna sem a kétes és hiú pompa fellegvárába, sem a fullasztó és gyalázatos bukás örvényébe.
A Nap Szava
Mások Keresik