Vietnam or Thailand ? Vote for the TOP Country of the Week !
Frissítve: 2025. október 14.
A konyhában ült és sirt. Ülj már le Alice és dolgozz mondta a szobaur, mert tönkre szárad minden a vásznon. Nem. Nincs kedvem most festeni mondta a hölgy és kezeit himbálva járt nyugtalanul fel-alá az udvarban. Abba is fogom hagyni egészen a festést. És tavasszal nem is lehet festeni. A tavasz oly kevéssé festői motivum. Egészen grafikus.
Kezeit csókolom, méltósága köszönt Zelma néni és tovább akart menni. Mondja csak Zelma néni, állította meg a hölgy haragszanak rám a Jungék valamiért? Ugy elszaladt előlem ma a kislány. Isten ments, kezét csókolom. Felelte Zelma néni és nagyon elpirult. Hát mért? Olyan félénk? Nem. Kezét csókolom. Ez a szobaur miatt van. A szobaur miatt?
Pedig hát ez nem volt mese; hanem tökéletes valóság. Három nap egymásután megjelent egy fehérbe öltözött hölgy alak, márvány-fehér arczczal, de jól kivehető vonásokkal, kezében egy lámpa, abban egy égő gyertya, melynek lángja lobog ugyan de a falra világot nem vet: az alak a folyosó egyik ajtajától a másikig végig haladt; az őrt álló katona felhivására nem ügyelt, s a második ajtónál eltünt.
A kaput kinyitották s a bárka behömpölygött az udvarra. Vidovics a kapufélfához kormányozta Calvadost. Mariska a cselédeivel már kinn állt az udvaron s mikor a kocsis nagynehezen megállította gebéit, udvariasan nyitotta ki a bárka ajtaját. A kocsiból legelőször is egy alacsony termetü s fürge mozgású öreg hölgy pattant ki, aki nyájasan üdvözölte Mariskát s aztán a bennülőkhöz fordult.
Ez után a hölgy ülés után egy teljes hétig mély csend volt a környéken; a rendes bizottsági uzsonnával most más valaki volt soros; az első írnok pedig kint sóhajtozott a berki gazdaságban, amelyből elhalálozott az öreg kasznár s így sürgősen kellett helyettesíteni.
Tessék, csak tessék kérem felelte Zelma néni izgatottan, lelkesen és félrelökdösött mindenkit az útból. Tessék itt van egy szék, ha tetszik leülni. Hogy érzi magát? kérdezte a hölgy halkan Jung Kálmántól és elpirult, mert az egész udvarban mindenki hallgatott. Aztán lesütötte a szemét, mert Jung Kálmán nem felelt, csak sápadtan kitágult szemekkel bámult az arcába.
Az eltűnés pillanatában ugy tetszett neki, mintha a fehér hölgy egy hideg csókot nyomott volna ajkára.
Régimódi vikler volt a vállán s minden különösebb érdeklődés nélkül bámult maga elé. Őt is a kötelesség hozta ide és sürün nézte az órát, hogy mikor szabadul már. Volt ott még egy kis kövérkés nőcske is. Az a férjet szerette volna foglalkoztatni, s minduntalan mondott neki valamit és mindig igy: kedves Kafter. Ezen diskréten mosolygott az öreg hölgy.
És te azt hiszed, hogy a siető alak azonos ama fiatal leánynyal? Meg vagyok győződve, annál is inkább, mert a portás azt is beszélte, hogy a gróf úr nagy csodálkozását fejezte ki a fölött, miként az innét kisiető hölgy az ő üresen hagyott bérkocsijába ugrott be, s tovahajtatott. De hogy történhetett az, midőn a leány végig sietett az utczán, s fiam a palota kapuja előtt szállt ki a fogatból?
Az ember talán nem is utazik, Géza. Csak emlékezik, meg felejt. Milyen csodálatos a világ. Később a hölgy felállt és odament ifjabb Novoszád Ferenchez és nézte, hogyan ver be kis fehér faszögeket egy cipőtalpba, két sorban köröskörül. Novoszád bácsi engedje meg, hogy én is verjek be néhány ilyen kis faszöget. Borzasztó szeretnék.
A Nap Szava
Mások Keresik