United States or Western Sahara ? Vote for the TOP Country of the Week !


Mit tehetne ő önnek? Sokat! A mit azonban nem közölhetek és vissza is kellene mennem a régen múltba történetemmel, mi azonban önt keveset érdekelné. Engem minden érdekel, mit öntől hallok, Somorjay úr, viszonzá gyorsan a detektiv. De különben is, oly vonzalmat érzek önhöz, mintha rokonom, vagy atyám volna. Ennek örülök, mert vonzalmunk kölcsönös.

A tanuk padján ült Lamberth Klára, Pármai Juliska, Zsófi, volt szobaleány, Latorné, ki Genfben is volt Holcsi gyámleányával és Dóziával, Tornyoson pedig a háztartást vezette. Kardos, a detektiv és Somorjay Károly a koronatanu, ki betegen, sápadtan, összetörve ült helyén s nyugtalanul tekintgetett az ajtóra, melyen a vádlottnak belépni kellett. Holcsi nagyon öntudatosan jelent meg a teremben.

Többé egyetlen szót sem váltottak együtt, s nemsokára a zárda kapuja előtt állt meg a fogat, hol Veronika a fejedelemasszonyról kérdezősködött, s megmondván nevét, rögtön be is bocsátották ahhoz. Mit kíván, gyermekem? kérdé az tőle, jóindulattal tekintvén a viruló szép leányra. Néhány nap előtt egy fiatal hölgy jött ide, kezdé Veronika. Somorjay Teodózia a neve. Vele kivánok beszélni.

Annyira még nem vagyunk uram, majd később elmondom azt is, folytatta fáradtan az öreg ember s pár pillanatra lehúnyta szemét. Hagyjuk a többit holnapra, Somorjay úr, mondá a detektiv, holott egész belseje remegett a kiváncsiságtól. Nem, uram. Elkezdtem és végig el fogom mondani történetemet, mert félek, hogy nem lenne arra időm. Csak nem gondol a halálra?

Az öreg észrevehetően elhalványodott, s intett a beszélőnek, valószinüleg, hogy hallgasson az idegen előtt, mi annak nem kerülte el figyelmét, de az öreg úr sokkal indulatosabb volt, minthogy intésére hallgatott volna és folytatta kifakadásait. Rosszkor jöttem, mondá Kardos, s engedelmet kérek, hogy zavarom önöket, de Somorjay úr ilyenkor egyedül szokott lenni.

Azután úgy tett, mintha most érkeznék haza s beszólt a konyhába. Be lehet menni Somorjay úrhoz? kérdé az ott lévő cselédtől.

Én itt közelében lakom, Somorjay úr s ha egyszer majd mégis szükségét érzi, hogy megkönnyítse szívét, talán el fogja mondani nekem a szomorú történetet, mi, úgy látom, feldúlta egész életét. Igaza van!

Most már elég, mondá megnyalva bajuszát többet nem iszom, mert nem szeretném, ha nyelvem oly irányban eredne meg, minek következményei kiszámíthatatlanok. Ugyan, Somorjay úr, csak nincsenek veszedelmes titkai, miket fél elárulni? Azt nem lehet tudni!

Nem volna bátorságom velük ujjat húzni s tűrök, a mig lehet, de végre mindennek megvan a határa! De ha nem szándékozik örökre leigáztatni magát, úgy jobb előbb, mint utóbb kitörni, mondá Kardos, ismét megtöltvén Somorjay poharát, ki azt rögtön föl is hajtotta.

A két embernek kipirult, fölhevült arcza mutatta, hogy heves vita folyt közöttük, és az öreg gyorsan elhallgatott, míg Somorjay nem törődve az idegen jelenlétével, elfojtott dühvel mondá: Oktalanság, ilyen lakót elbocsátani, talán ismét egy Zsófi-féle személyt akarsz ide venni, kit Kálmán azért bocsátott el, mert észrevették, hogy kémkedett?