United States or Armenia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Oly nagyon szereted? kérdé önkéntelen sóhajjal Enyingi, ki azonban tudta, ismerve barátját, hogy az úgy tud szeretni, mi már a mai korban majdnem hihetetlen. Életemhez van forrva ez a szerelem, viszonzá szenvedélyes föllobbanással a kérdett. Ma még elmegyek Esztheyékhez, s holnap tudatom veled mindazt, a mit ott Dóziáról hallok.
Mit hallok! Megint újabb meglepetés! Hát miért mondasz le a hivatalodról? Mert ezen az úton nem lehet elég gyorsan haladni. A szamárlajtorja nem hozzám való. Én nem mászom, hanem ugrom, nagyot ugrom.
Volt okom rá! Oh Loránd, mily megbizhatatlanok az emberek, s mily kevéssé lehet számítani rájuk. Ilyféle nyilatkozatot most hallok először tőled. Mert alig ismerem őket, s előttem mindig csak legszebb oldalukat mutatták. Ilyen a sors elkényeztetett kedvencze, én ilyen képzeleteket soha sem tápláltam irántuk. De hát mily vonatkozással mondod ezt?
Az az ember, aki olyan vidéken nőtt fel, ahol több nyelven beszélnek, nem érti meg azt, hogy mi az, amidőn én az anyám szavától teljesen elütő idegen kiejtéseket hallok s ezen szavak mégis csak azt mondják, amit az anyám mondott. Ha otthon valamely fontos családi ügyben németül halottam beszélni, elállt a lélekzetem, hogy óh uram és én Istenem, mit mondhattak most egymásnak ők?
Valószinüleg Eszthey grófnéhoz fordulnék, kivel különben is kell még találkoznom azok után, miket most tőled hallok. Eszthey grófnéval? kérdé kellemetlen meglepetéssel Klára. Minek? Ő az egyedüli, ki anyámat ismerte, s így azt is kell tudnia, ki volt atyám? viszonzá bizonyos daczczal Dózia, ki engedékeny, szelid természettel birt, de koronként erős elhatározásai voltak.
Az első kevés volt, a másik sok. Úgy kell tehát lennie, hogy szünet támadt a harcvonalakon. Ezért nem hallok semmit a nagy időközökben fülembe szivárgó ágyúmorajon kívül, amelynek eredete lehet természetesen más is, például robbantás vagy más egyéb szappőrmunka. Elindultam a falu maradványai felé.
Ott ni! kiáltott lelkesülten neje most oda dobja a gyeplőt a kocsisnak és a kastély felé siet. Milyen egyenesen tartja magát! Oh Istenem! mily öröm! talán hozzánk jő? Előbb más ruhát vesz és lemossa magáról az uti port, oktatá nejét Atlasz úr, jóakaró fensőséggel. De lépteket hallok a tornáczon, mondá idegesen az öreg asszonyság, egyenesen ide jő; tudja, hogy anyjához az uti ruhájában is eljöhet.
A rossz szokáson megtörik a legjobb akarat. JÁNOS: Hát mit akarsz? IDA: Csókolj meg! JÁNOS: Pszt! JÁNOS: Amilyenre most te vágyol: az! De hát nem akarom rontani a kedved. És elhiheted nekem, ha az utcán megyek és szoknyasuhogást hallok ... IDA: Riza lányunké sem, pedig a kis fruska be nagyon szeretné ... JÁNOS: Ne is suhogjon ... Ez a suhogás az erkölcstelenség előszele, ettől vadulnak a férfiak!
A Nap Szava
Mások Keresik