United States or Malta ? Vote for the TOP Country of the Week !


Mig szótlanul ott állott, köny is gyült a szemébe s motyogni kezdett: szegények, szegények. A családjára gondolt, tudja a Isten, hogy mikor látja őket még egyszer. Talán soha. A tiszt érdeklődve nézett reá s gyöngédebben szólott hozzá: Olvassa itt maga, az ön neve is benne van a jegyzékben. A felkelőkhöz ment, igaz? Ne tegye még sulyosabbá a helyzetét.

A hatás, mit Esztheyné modora, beszéde, lázas érdeklődése Dózia iránt tett, egyszerűen az volt, hogy az nem lehet más, mint Hermance gyermeke, ki Isten tudja hol és mily körülmények között született s arról senki más nem tud, mint az az öreg komorna, kiről a grófné azt mondta neki, hogy föltétlenül bízhatik hűségében és hallgatásában.

A leány megint azzal a néma kérdéssel, azzal a rebbenős tekintettel fordult hozzá: Tudja mit? én még ma megkérem az apjától. Szent isten! Én nem bírok úgy visszamenni a poklok tornácára, ha nincs, ami az üdvösségem reményével védjen meg minden rossztól. Ha magát most ide nem igérik, akkor én elesem, érzem... A leány elsápadt. Kérjen meg inkább, csak ne mondjon ilyeneket. Összenéztek.

Vigyázunk magunkra. Szóla a két leány. S Ilkára majd vigyáz Boldizsár öcsém, mondá az öreg Szirmay, s Ilka vérré pirultan süté le szemeit, de Marimat magam fogom megőrzeni. Ereszd el őket, édes hugom. Folyamodék ő is anyjukhoz. Isten tudja! de én bajtól félek. Hangzék habozva Szirmayné felelete.

Folyton csak azt rebegte, hogy ha megölt volna az a nyomorult... ha megölt volna Szent Isten, ha megölt volna!... De nem ölt meg, iparkodtam rémületét eloszlatni csak megsebesített. Amikor végre sikerült a csizmát lehúznom, kegyetlen fájdalom nyilait bele az agyamba, cseppbe mult, hogy föl nem kiáltottam kínomban, annyira gyötört a seb.

Hálát adhattam a jóságos Istennek, hogy így történt és nem megfordítva. Haj, uram Isten! Ime, lépten-nyomon bebizonyul, mi törékeny semmiség idealant a porlandó ember, s de igaza van nagytiszteletű Herepei uramnak, amikor örökké ezt prédikálja. De csak a szerencsétlenség tanít , hogy az ilyen beszéd nem papolás.

A LEÁNY: Fekete, gyászos árnyék, Égő romok, rezgő föld, tüzeső, Halott család, halott sziv, halott isten, Égő város, tüzhegy, izzó mező LENTULUS: És égő sziv! LESBIA: Csókolj hát! A LEÁNY: Szive sincsen, Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék, Halott álom, halott sziv. Mintha járnék Lelkek között, nehéz, sulyos a lég. Halott isten LENTULUS: Csodálatos beszéd... A LEÁNY: Szeretkeztek?

Sok a munkanélküli ember. Csupa erő. Hát sehogyse megy a dolog? A kis boltos hebegett. Sehogy. Az előkelő uriember megfogta a karját s kedélyeskedve biztatta: Majd csak akad valami. De, ha minden kötél szakad, hát nézzen el hozzám. Egy ötforintocska mindig akad. Isten áldja meg.

Éreztem, hogy nagy csomó vér fut az arcomba és egész testemet megborzongatja valami nyálkás hideg... Regina merőn nézett a láthatár alá húzódó fekete pontokra, azután megragadta karomat és talpraszökött. Gott... én már látom... én már látom rebegte kétségbeesve, miközben fölkapta nagykendőjét és riadt szemei az üldözött vad rémületével fordultak az erdő felé, azok jönnek ott... Szent isten...

Boldizsár karon fogá Ilkát, s menő félben vissza tekinte Bogdanura. Uram, kivánságomat hallotta; de mindazonáltal óhajtom, áldja meg az Isten több emberséggel, mint eddig mutatott. S kilépett kedvesével, szolgája pedig és Judith követék. Az utasok Nagybányára érkeznek. Mi illetlenül fogadtaték saját lakásában Pióczáné asszony, mily véres csata támadt, s ki eszközlé a békeséget.